Cselekmény: a regénynek alig van „külső” eseménysora, a valódi történet Werther lelkében játszódik.
A külső események röviden összefoglalhatók. Az ifjú Werther egy terhesnek érzett szerelem elől elmenekül Wahlheim völgyébe, a természet lágy ölére. Felhagy addigi életével, hogy a természetben és az olvasásban keressen megnyugvást.
Egy táncmulatságon megismeri a fiatal Lottét, a tiszttartó lányát, aki Albertnek, egy derék fiatalembernek a jegyese. Lottéban is a harmónia és a boldogság teljességét fedezi fel, de a lány már megismerkedésük előtt eljegyezte magát, így a szerelem reménytelen.
Werther tudja, hogy Lotte jegyben jár, de míg a vőlegény távol van, nem törődik ezzel az akadállyal. Hiába tudja, hogy nem formálhat jogot a lány kezére, mégsem tud lemondani Lottéról. Emiatt lehetetlen helyzetbe kerül. Innentől a külső történet jelentéktelenné válik, Werther figyelme befelé fordul, saját háborgó, vergődő lelkére.
Lotte is beleszeret Wertherbe, tehát kölcsönösen egymásba szeretnek, de a szerelem nem teljesedhet be, mert Albert visszatér. Korábban Lotte és Albert boldogok voltak együtt, így Werther nem tud belépni ebbe a szerelmi háromszögbe, inkább elmenekül a szerelem elől.
Úgy próbálja magát kiszakítani a szenvedéssel teli szituációból, hogy állást vállal egy követ mellett és elhagyja Wahlheimet. Új közegében azonban nem érzi jól magát, mert az arisztokrata társaság megalázza, vérig sérti polgári származása miatt. Werther ezért felmond a munkaadójának és visszatér Lottéhoz, aki időközben hozzáment Alberthez.
Werther szerelme egyre fokozódik, s ezzel párhuzamosan szenvedése is, hiszen a szeretett nő nem lehet az övé. Ráadásul észreveszi, hogy ő sem közömbös Lotte számára, aki talán vele boldogabb lehetett volna, mint Albert feleségeként. Ám képtelen arra, hogy feldúlja Lotte házasságát, és azt is tudomásul kell vennie, hogy a puszta jelenléte lassan Lotte boldogságát is tönkreteszi.
Meg akarja menteni a szeretett nő lelki nyugalmát, rendezett életét, ezért végül önmaga ellen fordul, és a halált választja. Szerelemből öli meg magát. A fegyvert, ami végez vele, Lotte nyújtja át Werther inasának (tudtán kívül).
Hangulat: eleinte derűs, később elkomorodó. Az első levelekben Werther még pozitív élményekről számol be (a gyönyörű táj, a falusi idill szépsége elbűvöli), és az ébredező szerelem is ujjongással tölti el. De amikor rádöbben helyzete reménytelenségére, a levelek hangneme is megváltozik, a hangulat elkomorodik és Werther világszemlélete is elsötétül.
Írói eszközök: előreutalás – Werther tragikus sorsának, végzetének előképe fedezhető fel az egyik epizódeseményben, amely egy fiatal béres története. A béreslegény reménytelenül szerelmes a gazdasszonyába, ezért gyilkosságot követ el (megöli vetélytársát) és halálra ítélik. Ez a történet bizonyítja, hogy nemcsak a kifinomult lelkivilágú, művelt emberek esnek áldozatul a túlfűtött érzelmeknek és a belőlük fakadó kétségbeesésnek.
Tájleírások – a természet változásai követik a lélek változásait. Eleinte meghitt szelídség jellemzi a tájat, vonzó, idilli környezetként jelenik meg, ám ez a főhős lelkének dúltságával összhangban megváltozik. Az öreg pap kertjében kíméletlenül kivágják a gyönyörű diófákat, a téli áradás elpusztítja Wahlheim völgyét, víz alá kerül a tisztás, ahol Werther és Lotte séta után egy fűzfa alatt pihentek stb.
Lélekelemzés: Werther folyamatosan figyeli önmagát, a saját lelkében lejátszódó viharokat, saját boldogtalanságát. Megoldást keres, de hiába, mert csak végletes megoldások jutnak eszébe, pl. kétségbeesésében olyan visszataszító gondolat is megfordul a fejében, hogy talán meg kellene ölnie Lotte férjét. Ellentétes gondolatok közt hányódik.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
