Verselés: a Nibelung-ének verses formájú, verselési módja a lírai költemények jellegzetességeit idézi, de eposzi méretekbe átültetve azokat.
Négysoros, páros rímes versszakokból áll, a sorok hosszúak, a hangsúlyos és hangsúlytalan szótagok szabályosan váltakoznak. Ezt Nibelung-strófának is nevezik.
Nibelungi sorokkal kevert versforma az ún. nibelungizált alexandrin is. Ez egy 7/6-os osztatú, alexandrinokból álló vers, amely helyenként nibelungi sorokkal keveredik. (Tóth Árpád alkalmazta gyakran.)
Fogadtatása: a Nibelung-ének a középkorban feltehetőleg népszerű volt, ugyanis nagy számban maradtak fenn kéziratok.
Az utolsó ránk maradt kéziratot Miksa császár jegyeztette fel a 15. század végén. A harmincéves háború után feledésbe merült, és majd csak a preromantika fedezte fel újra a 18. század végén. De még ezután is sokáig tartott, mire a németség ráeszmélt az eposz jelentőségére.
Jelentősége: a Nibelung-éneket a 19. század óta a németek nemzeti eposzának tekintik. A német lovagi irodalom legismertebb és legterjedelmesebb alkotása.
Utóélete: Richard Wagner operát írt belőle A Nibelung gyűrűje címmel (de ő az eredeti barbár mondát vette alapul), és Friedrich Hebbel német drámaíró is feldolgozta a 19. században (A Nibelungok c. trilógia).
A 20. században népszerű téma volt a filmipar számára. A legismertebb feldolgozás Fritz Lang 1924-es kétrészes némafilmje (Die Nibelungen: Siegfried és Kriemhilds Rache), de jelentős az 1966-os Harald Reini-féle adaptáció is (Die Nibelungen: Siegfried és Kriemhilds Rache). 2004-ben A Nibelungok gyűrűje címmel készült egy fantasy-elemekkel dúsított tévéfilm (Dark Kingdom: The Dragon King).
