Nádas Péter Egy családregény vége c. regénye 1969 és 1972 között íródott, de a cenzúra miatt csak 1977-ben jelenhetett meg.
Nádas Péter (1942- ): író, drámaíró, esszéista.
1942. október 14-én született Budapesten. Édesapja, Nádas László telefonműszerész volt, édesanyja, Tauber Klára munkásasszony.
1944-ben, a nyilas hatalomátvétel után édesanyja hamis papírokkal elmenekült (és fiát is vitte magával), de az ostrom előtt visszatért Budapestre. Édesapja befalazta magát egy újpesti pincébe, ahol hamis papírokat és röplapokat készítettek. Nádas Péter a nagybátyja, Aranyossi Pál lakásában vészelte át az ostromot, aki újságíró volt.
Budapest felszabadulása után a család visszaköltözött lakásába. Az apa a Jóvátételi Hivatal munkatársa lett vezető beosztásban, az anya a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének budapesti titkára. 1948-ban született Péter öccse, Pál.
1950-től a család a Szabadság-hegyen lakott. Az apa egyre magasabb beosztást kapott. Már a Postaügyi Minisztérium főosztályvezetője, amikor sikkasztás gyanújával eljárást indítottak ellene (1953-ban). Néhány hónap múlva bizonyíték híján megszűntetik az eljárást, de alacsonyabb beosztásban kellett tovább dolgoznia.
Nádas Péter az elemi iskolát Budapesten végezte. Édesanyja 1955-ben hosszú betegség után meghalt. Ő maga is súlyosan megbetegedett agyhártyagyulladással, hónapokat volt kórházban.
1956-ban kezdte középiskolai tanulmányait a Petrik Lajos Vegyipari Technikumban. Ugyanebben az évben édesapját a Munkástanács megfosztotta állásától, és egy névtelen fenyegető telefont kapott, hogy elhurcolják a lakásáról. Ezért családostul elmenekül a lakásból, a Pozsonyi útra költöznek.
1958-ban a munkaügyi bíróság felmentette minden vád alól, ennek ellenére néhány hónappal később öngyilkossággal véget vetett életének. Péter és Pál árván maradt, nagynénjük, Aranyossi Magda lett a gyámjuk, aki azonban csak Pétert vette magához, Pál intézetbe került.
Péter még ugyanebben az évben megszakította középiskolai tanulmányait és fényképész szakmunkástanuló lett. 1961-ben tett szakmunkásvizsgát. Utána a Nők Lapja szerkesztőségében dolgozott fotóriporter-gyakornokként.
Megismerkedett Salamon Magda újságírónővel, aki 1962-től az élettársa. Pesterzsébeten laktak.
Ekkortájt kezdett írni, 1962 karácsonyán fejezte be első elbeszélését (a Biblia címűt).
1963 és 1965 között teljesítette a kötelező sorkatonai szolgálatot Budapesten. Közben elvégzett egy kétéves újságíró-iskolát. Leszerelése után a Pest Megyei Hírlap munkatársa lett. Előbb fotóriporterként dolgozott, aztán néhány hónap múlva újságíróként.
Közben esti gimnáziumba járt, kétszer kezdte el, kétszer hagyta abba. 1965 és 1967 között elvégezte a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetemének filozófia szakát, de nem tett államvizsgát.
1967-ben publikálta első novelláit. A következő évben Kisorosziba költözött, ahol szobát bérelt, és írt.
1969-ben otthagyta újságírói állását és szabadfoglalkozású író lett. Kritikákat, esszéket írt a Vigíliába.
1972 szeptemberében 3 hónapos ösztöndíjat kapott. Az NDK-ba, Kelet-Berlinbe utazott, ahova 1973 és 1974 őszén is visszatért. A Humboldt Egyetemen hallgatott a századforduló történetével foglalkozó előadásokat.
1974 és 1979 között olvasószerkesztőként dolgozott a Gyermekünk című pedagógiai folyóiratnál.
Kisorosziban telket vett a szőlőhegyen, és faházat épített rá, ott írt.
1979-ben otthagyta állását a folyóiratnál, hogy minden idejét a regényírásnak szentelhesse. Salamon Magdával beköltöznek a Tárnok utcába.
A győri Kisfaludy Színház 1980 őszén próbálni kezdte Nádas Takarítás c. darabját, az író elszegődött a színházhoz lektornak.
1981 elejétől egy éven át Nyugat-Berlinben élt (a DAAD ösztöndíjával). Itt is a regényén dolgozott.
1983-ban eladta a kisoroszi házát, és Gombosszegen vett házat, 1984 májusában oda költöznek.
1985-ben József Attila-díjat kapott, majd befejezte az Emlékiratok könyve c. regényét.
1989 és 1990 között a Magyar Napló állandó munkatársa.
1990-ben összeházasodnak Salamon Magdával.
1991 tavaszán Berlinbe utazott német kiadója, a Rowohlt Verlag meghívására. Itt a Literarisches Colloquium wannseei házában együtt dolgozott az Emlékiratok könyve c. regényét németre fordító Hildegard Groschéval a mű német fordításán. A könyv megjelenése után, szeptemberben németországi felolvasókörútra ment.
1992. március 15-én megkapja a Kossuth-díjat, áprilisban pedig sor került második németországi felolvasókörútjára. Ezután német nyelvű előadásokat is tartott (pl. Münchenben).
1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották.
1993. április 28-án szívinfarktust kapott. Kórházba szállították, két nap múlva koszorúér-műtétet végeztek rajta. Amikor felépült, a Párhuzamos történetek c. regényén dolgozott. 1994-ben egy hónapig gyógykezelték egy München melletti klinikán.
1995 szeptemberében elment harmadik felolvasókörútjára Németországba és Svájcba.
1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Az 1999-es Frankfurti Könyvvásárra megjelentek válogatott művei 8 kötetben a Rowohlt zsebkönyvsorozatában.
2002-ben, a 60. születésnapján több magyarországi és németországi irodalmi fórum megünnepelte.
Nemcsak írt, hanem fényképezett is. Fotóiból több kiállítást is rendeztek Magyarországon és külföldön is, pl. a Mai Manó Házban (Magyar Fotográfusok Háza, 2003), a berlini Kicken Galériában és Hágában (2004), Svájcban (2012, 2018).
2006-ban a Berlini Művészeti Akadémia tagjává választották.
2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozat).
2010-ben Budapest díszpolgára lett.
A magyar és külföldi irodalmi fórumok megünnepelték 70. születésnapját is.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
