Esterházy Péter A szív segédigéi című regénye önálló kötetben 1985-ben jelent meg.
A szerző 1986-ban újra megjelentette egy Bevezetés a szépirodalomba című kötetben, amely az ún. öt fehér könyvet tartalmazta. E – azonos külsővel megjelenő – műsorozatnak záró darabjaként A szív segédigéi kiemelt szerepet kapott.
Esterházy Péter (1950-2016): nemzetközileg is elismert magyar író, publicista, a posztmodern próza jelentős képviselője.
1950. április 14-én született Budapesten, a történelmi eredetű Esterházy család (hazánk egyik legnagyobb múltú főnemesi családja grófi ágának) leszármazottja. Származása miatt az ötvenes években része volt az arisztokráciát sújtó meghurcoltatásban.
Bár nagyapja még miniszterelnök volt (Esterházy Móric 1917-ben), a kommunista uralom alatt a család elvesztette vagyonát, 1951-ben kitelepítették őket, ezért Esterházy Péter Palócföldön nevelkedett. Édesapját, gróf Esterházy Mátyást beszervezték ügynöknek és arra kényszerítették, hogy jelentéseket készítsen az állambiztonságnak (erről az író Javított kiadás c. könyvében számolt be).
Esterházy Péter a budapesti piarista gimnáziumba járt, 1969-ben érettségizett. Felsőfokú tanulmányait az ELTE matematika szakán végezte, 1974-ben matematikusi diplomát szerzett.
Néhány évig a Kohó- és Gépipari Minisztérium Számítástechnikai Intézetében számítástechnikai rendszerszervezőként a szakmájában dolgozott, 1978-tól szabadfoglalkozású író lett.
Tagja volt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának (1993-tól), és a Német Költészeti Akadémiának (1981-től), a Digitális Irodalmi Akadémia (DIA) alapító tagja.
Írói pályáján szakmai elismerésben és közönségsikerben egyaránt volt része, ikonikus műveit újra kiadták a 2000-es évek első felében, és számtalan irodalmi díjat elnyert.
1973-ban nősült, felesége Reén Margit, négy gyermekük született. Egyik testvére, Esterházy Márton válogatott labdarúgó volt.
2015-ben megtudta a nyilvánosság, hogy az író hasnyálmirigyrákban szenved. A hosszan tartó, súlyos betegség következtében 66 éves korában, 2016-ban elhunyt. Posztumusz megkapta a Hazám-díjat.
Egykori otthonában, az Esterházy-villában alkotóház és irodalmi központ alakult (Budapest, III. kerület, Emőd utca 20.)
Születésének 75. évfordulója alkalmából, 2025. április 14-én létrejött az Esterházy Irodalmi Díj, amelyet minden évben odaítélnek az előző évben megjelent, legkiemelkedőbb magyar nyelvű műalkotás szerzőjének.
Irodalomtörténeti helye: a 20. század utolsó harmadában a magyar epikában lezajlott egy sokrétű, korszakváltó folyamat, amelyet összefoglaló néven posztmodern prózafordulatnak nevezünk. Az alkotók megújították a próza formanyelvét és szemléletmódját.
Jellemzők: erős nyelvi érdeklődés, önreflexió, intertextualitás, sokszor ironikus-parodisztikus látásmód. Azt vallották, hogy a „nagy elbeszélések” ideje lejárt, a realista írásmód válságban van, a nyelv uralhatatlan, a dolgok kifejezhetetlenek.
A posztmodern prózafordulat nagy alkotója Esterházy Péter, az ő neve mintegy fémjelzi a korszakot. Jelentős kortársai: Nádas Péter, Petri György, Tandori Dezső, Krasznahorkai László.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
