Munkássága: a hatvanas években indult írónemzedék tagja. Szellemi elődeinek a Nyugat-Újhold (Kosztolányi-Ottlik) vonalat tartotta.
Életműve monumentális, számos műfajt felölel, legismertebbek a regényei, de közölt elbeszéléseket, publicisztikai írásokat, esszéket, drámákat is. Műveiben fellelhető a posztmodern próza számos sajátossága: idézet-és utalástechnika, önreferencia, metanyelvi kiszólások stb.
Első két novelláskötete (Fancsikó és Pinta, Pápai vizeken ne kalózkodj!) a magyar anekdotikus elbeszélő hagyomány újrafelhasználásával íródott. Játékos, ironikus nyelvezet jellemzi. Ezek visszhangja kedvező volt, de az áttörést nem hozták el.
A fordulatot a Termelési-regény (kisssregény) jelentette, ez a mű emelte Esterházyt a magyar posztmodern próza élvonalába. A regény a szocialista realizmus jellegzetes műfaját parodizálja, és igazi formabontó alkotás, melynek valódi főszereplője a nyelv, és a nyelv uralhatatlansága, ami végül a hatalom lelepleződéséhez vezet.
A műben folyamatosan íródik egy önéletrajzi regény (az író önéletrajza) és a regény önéletrajza (a regény regénye). Formája: van egy főszöveg és egy sokkal nagyobb terjedelmű jegyzetapparátus. A kettő együtt sajátos, posztmodern jellegű intertextuális erőteret hoz létre. Esztétikai értékeitől függetlenül is jelentős mű.
Az 1980-as években Esterházy külön-külön publikált 5 művet, amelyeket külsejük miatt öt fehér könyvként is szokás emlegetni. 1986-ban az öt fehér könyvet az író egy kötetbe gyűjtve is kiadta, ezáltal új kontextusba helyezve őket. A kötet a Bevezetés a szépirodalomba címet kapta, ez az író korai pályaszakaszának összegző műve.
Az ún. öt fehér könyv:
- Függő (1981)
- Ki szavatol a lady biztonságáért? (1982)
- Fuharosok (1983)
- Kis Magyar Pornográfia (1984)
- A szív segédigéi (1985)
Néhány közös jellegzetesség, pl. bizonyos motívumok ismétlése lazán összeköti az öt fehér könyvet, de valójában különálló művekről van szó, melyeket legerősebben az köt egymáshoz, hogy egyazon kötetbe lettek rendezve.
Az öt fehér könyvben sok műfaj megtalálható a képregénytől az anekdotagyűjteményig, az automatikus (vagy annak látszó) írásműtől a cizellált stílusimitációig. Enciklopédikus sokszínűsége ellenére azonban a Bevezetés a szépirodalomba a teljesség gondolatát sugallja.
Esterházy szokatlan, részben neoavantgárd eljárásokat is alkalmaz, pl. fényképes, grafikus kiegészítéseket, ábrákat, széljegyzeteket, képregényrészleteket tesz bele, ezáltal a Bevezetés a szépirodalomba több művészeti ág határán mozog. Olyan klasszikus avantgárd gesztusok is vannak benne, mint pl. Ottlik Géza Iskola a határon c. regényének lemásolása egyetlen papírlapra.
A mű elején és végén kifelé forduló zárójel található, ami azt jelenti, hogy a könyv a világ könyvön kívüli részét zárójelbe teszi, azaz a könyv önmagát valóságosabbnak tekinti a világ többi részénél. Ezzel elmossa az elbeszélés és a valóság közti határvonalat.
Ebből a sokféleségből csúcspontként emelkedik ki A szív segédigéi (1985), amely látszólag egy önfeltárás, de valójában a rejtőzködő gesztusokat félretevő, megrendítő vallomás.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
