Esterházy írásmódjának legjellemzőbb sajátosságai:
- a szövegek jól megtervezett idézet-és utalástechnikára épülnek
- a szövegmontázsok és az ismétlések rendszert alkotnak
- a művek igazi és csaknem kizárólagos irodalmi hőse Esterházy Péter (az író maga) – a Termelési-regénytől kezdődően
- az író nem a hagyományos értelemben vett szerző, hanem „csak” szövegválogató olvasó
- a könyv az író tudatában játszódik, teremtődik (Esterházy mondta: „A grammatikai tér én vagyok.”)
Ez az írásmód az alábbi következményekkel jár:
- az elbeszélés szövegszerűsége, nyelvi megformáltsága hangsúlyossá válik
- a folyamatos történetmondás megszűnik
- az olvasónak a szokásosnál nagyobb erőfeszítést kell tennie a mű befogadása érdekében
- az olvasó a szokásosnál jobban bevonódik a történetbe, mert a regényen belüli és a regényen kívüli világ átjárhatóvá válik, a kettő közti határ elmosódik
Fontosabb művei:
- Fancsikó és Pinta (elbeszéléskötet, 1976)
- Pápai vizeken ne kalózkodj! (elbeszéléskötet, 1977)
- Termelési-regény (kisssregény) (regény, 1979) – a szocialista-realista termelési regény paródiája. Szokatlan a szerkesztésmód jellemzi. A mű ún. ikerregény, első része önéletrajzi jellegű (főhőse egy E. P. nevű író), második, terjedelmesebb része a főszöveghez tartozó magyarázatokat, jegyzeteket, reflexiókat tartalmaz. Ez egy öntükröző alakzat, mely magára az elbeszélésre is reflektál. A szövegben előre-hátra lapozgatással lehet csak elolvasni a könyvet, így az olvasó alkotótárssá válik.
- Bevezetés a szépirodalomba (1986) – a nyolcvanas években megjelent ún. öt fehér könyv és több más írás egységbe szervezve, Bevezetés a szépirodalomba címmel, új minőségként jelent meg, melyet egyetlen műalkotásnak lehet tekinteni. Felveti a műalkotás határainak, zártságának vagy nyitottságának, a kombináció lehetőségeinek poétikai kérdéseit. A Bevezetés a szépirodalomba korszakváltás volt Esterházy pályáján és a magyar posztmodern prózában is.
- Tizenhét hattyúk (fiktív önvallomás, 1987) – a kötetet Esterházy egy fiktív női szerző-elbeszélő bőrébe bújva, Csokonai Lili álnéven adta ki. A mű nagy feltűnést keltett és sok találgatásra adott okot. A kötet hőse ugyanis stilizált 17. századi nyelven mondja el a történetét, a történet azonban merőben mai történet (a hősnő Weöres Sándor Psychéjének mai utódja).
- Hrabal könyve (1990) – a főszereplő (és narrátor) a szerző saját felesége, a címzett pedig (a „második személy”, akihez az első beszél): Bohumil Hrabal (a prágai író sok tekintetben példaképe volt Esterházynak, pl. abban, ahogyan életét „átlényegíti” irodalommá). A mű angolul is megjelent (1993, 1995).
- Hahn-Hahn grófnő pillantása (utazóregény, 1991) – sajátos, többrétegű mű, amely újabb nyitást jelentett Esterházy pályáján.
- Egy nő (regény, 1995)
- Harmonia Caelestis (nagyregény, 2000) – a posztmodern magyar irodalom egyik alapműve, amely Európa-szerte nagy sikert aratott. A kötetben Esterházy a családregény műfaját gondolja újra. A mű anekdotaszerű történettöredékekre épül, első része ironikus-parodisztikus (Számozott mondatok az Esterházy-család életéből), a második része konvencionálisabb, folyamatos elbeszélésű és jóval személyesebb (Egy Esterházy család vallomásai). A második rész a vallomás műfajában rejlő ellentmondásokkal játszik el, az emlékezet, a történelem és a hagyomány problémáit állítja a középpontba.
A Harmonia Caelestis hasonlít a többi Esterházy-műhöz abban, hogy sokrétű intertextualitás jellemzi, amely számos következménnyel jár a szöveg értelmezésére nézve. Egyrészt a szövegekben elrejtett idézetek új kontextust és jelentést adnak a műnek, és az eredetiség lehetőségét is megkérdőjelezik. Az elbeszélés az idézetek miatt elveszíti kitüntetett nézőpontját, ezáltal az elbeszélő én szétszóródik, a szövegelemek elbizonytalanodnak, ami rávilágít a történelem elbeszélhetőségének, szilárd jelentéssel való felruházhatóságának problémájára.
- Javított kiadás (regény, 2002) – a fikció a fikcióban, ill. a valóság a fikcióban gondolatával játszik. A regény szövegébe beleágyazódik Esterházy apjának ügynöki jelentése, úgy, ahogy egy vírus írja bele magát egy számítógépes programba, és végül felfalja a programot.
Publicisztikája:
- Az elefántcsonttoronyból (publicisztikai írások, 1991)
- Egy kék haris (publicisztikai írások, 1996)
Esszéinek gyűjteménye:
- A kitömött hattyú (esszékötet, 1988)
- A szabadság nehéz mámora (válogatott esszék, 2003)
- A halacska csodálatos élete (esszékötet, 2004)
Fogadtatása: elismert szerző, műveit sok nyelvre lefordították. Írótársai közül leglelkesebben Nádas Péter méltatta, de fogadtatása általában véve is kedvező volt.
Némelyik műve Európa-szerte sikert aratott (Harmonia Caelestis, Javított kiadás), könyvei a világ minden nagyobb nyelvén olvashatók.
Számos díjat kapott, magyart (Füst Milán-díj 1983-ban, Déry Tibor-jutalom 1984-ben, József Attila-díj, Krúdy Gyula-díj 1990-ben, Kossuth-díj 1996-ban stb.) és nemzetközit is (pl. a norvég Björnson-díj 1995-ben, Európai Irodalom Osztrák Állami Díj 1999-ben, a német könyvszakma Béke-díja 2004-ben, az olasz Neruda-díj 2006-ban, a német Jeanette Schocken irodalmi díj és az olasz Premio Mondello nemzetközi irodalmi díj 2013-ban).
Jelentősége: pályája végéig Esterházy azok közé a szépirodalmi szerzők közé tartozott, akiket nemcsak a kifinomult ízlésű vagy szakmai érdeklődésű olvasók ismernek, hanem a szélesebb nagyközönség is, így alapszerzőnek számít. Neve fémjelzi a magyar posztmodern irodalmat.
Utóélete: Esterházy műveit filmre is adaptálták, forgatókönyvvé átírt írásaiból sikeres filmek készültek. Pl. a Bevezetés a szépirodalomba c. műsorozat egyik részéből készült Gothár Péter Idő van c. filmje (1986), a Hrabal könyve pedig az Anna filmjének (1992) szolgált alapjául.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
