Esterházy Péter, A szív segédigéi és a Pápai vizeken ne kalózkodj! c. kötet szerzője

Cím: az első szó („szív”) az emberi érzelmek kifejezője, a második szó („segédige”) egy nyelvtani fogalom, amely olyan szót jelöl, ami önállóan nem létezik, csak egy másik szóval együtt, és az a feladata, hogy segítsen a másik szónak egy olyan formáját megalkotni, amely alkalmas az állítmányi szerepre.

A kettő („szív” és „segédige”) egymás mellett azt jelenti, hogy az érzelmek megélése és főleg szavakba öntése nehéz és bonyolult. A szív állításai nyelvileg nem leírhatók, csak körülírhatók. Ugyanis vannak olyan érzelmek (főleg az élet alapkérdéseivel kapcsolatos érzések), amelyeket egyszerűen nem lehet szavakkal leírni, kimondani, mert meghaladják a nyelv kifejezőerejét.

Tovább erősíti a címértelmezést, hogy az „Ige” szó a magyar nyelvben az isteni igét, az isteni kinyilatkoztatást is jelenti. Vagyis az ige azt fejezi ki, amikor a tapasztalaton túli nyilatkozik meg az ember számára.

Idő: a bevezetés tartalmaz egy keltezést: június 16. Ez James Joyce Ulysses c. regényének „világnapját” idézi.

A regény idő-és térviszonyai valószerűek, ugyanakkor van egy másik idő, amelyet az emlékezés és a vendégszövegek hoznak játékba, és ez az idő nem határozható meg.

Helyszín: a család otthona, kórház, temető stb. konkrét helyszínek, de a valódi, tényleges helyszín (metonimikusan) az emberi szív vagy az emberi elme, ahol a gyászoló fiú megéli az érzéseket, feldolgozza az élményeket. Az emlékezés itt zajlik.

Cselekmény: a történet a következő elemekből épül fel:

  • a fiú értesül arról, hogy az anyja haldoklik
  • a temetés napja (közelmúlt)
  • a főszereplő gondolatai közvetlenül az anyja halála után (az írás jelene)
  • az anya saját életéről mesél (régmúlt)
  • részletes leírás a fiú látogatásáról a kórházban (közelmúlt)

(Peter Handke Vágy nélkül, boldogtalan c. elbeszélésének cselekménye is ezekből az elemekből épül fel, csak egy kicsit más sorrendben.)

Szerkezet: a regény a főszöveghez kapcsolt idézetekből áll, vagyis saját és kölcsönvett, idézett szövegekből építi fel magát. A kommentárokkal kiegészített, nem is mindenhol összefüggő szövegrészletek egy teremtett, mesterkélt szószövetet alkotnak. Az idézeteket az író a mélyen átélt fájdalom kifejezésére használja.

  • Regénykezdet: a művet egy Wittgenstein-idézet és egy bevezetés nyitja meg – ezek a kimondhatóság, elbeszélhetőség kérdését vetik fel.

Felmerül a gyász mint téma irodalommá formálhatóságának kérdése (a témáról való beszéd megalkothatósága). A bevezetésben ez olvasható: „Irodalmat csinálok, mint máskor is, emlékező-és fogalmazógéppé idegenülve és tárgyiasulva. A világon minden avégből létezik, hogy könyv váljék belőle, mondja Mallarmé.”

  • Regény szövege: a tényleges regényszöveg kb. 60 oldalt tesz ki, amely keretezve van és két részre oszlik.

Keret: a regényszöveget a keresztvetés gesztusa foglalja keretbe („Az Atyának és a Fiúnak”). Ez a szófordulat a szent dolgok közegébe emeli a regényt, emellett a kezdet és a vég, az élet és a halál krisztusi alapigazságaira utal, az Istenhez fordulás gesztusát idézi. De lehet egyfajta invokáció szerepe is (segélykérés a múzsától az alkotás sikeréért). A bevezetésben ugyanis azt olvashatjuk: „a mű sohasem természetszerűleg adott valami, hanem igény és adomány.”

Kompozíció: a regény két részre oszlik, az első részben a fiú beszél első személyben, és az anya betegségét, a temetést és a halotti tort idézi fel, és siratja az anyát. A második részben (az utolsó néhány oldal kivételével) az anya veszi át a szót, aki saját életéből idéz fel emlékfoszlányokat, álomtöredékeket. Az utolsó néhány oldalon ismét a fiú szólal meg.

  • Regényzárás: egy „Vége” zárómondat (amelyet az elbeszélői hagyományokból ismerünk), és egyszerre két dolgot is jelenthet. Jelentheti azt a tényt, hogy a mű befejeződött, egyszersmind jelentheti az anya halálát is, a belőle fakadó hiány végérvényességét.

Utána jön egy idézet Peter Handkétől: „MINDEZT MAJD MEGÍROM MÉG FONTOSABBAN IS” – visszacsatol a mottóhoz, ugyanúgy az elbeszélhetőség problémájára utal: a mű befejezhetetlenségét, a nyelvi megformálás korlátozott lehetőségét érzékelteti.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 6. oldalra!