Hangulat: szomorú (főleg a mű vége, az utolsó kórházi találkozás)
Írói eszközök: idézet-és utalástechnika, szövegmontázs, ismétlés.
Számos tipográfiai eszközt használ:
- a regény oldalain fekete keret van, amolyan gyászkeret, így az oldalak a gyászjelentésekre emlékeztetnek (azok megoldásait utánozzák) – ezzel az elmúlás terébe helyezik a szöveget. Azt is jelezhetik, hogy az író az egyes oldalakon található szöveget zárt egységnek tekinti (ezzel megszakítja a regény folyamatosságát). Azaz a regény nem folyamatos szövegként, hanem darabokban olvasandó.
- a lap felső részén olvasható a főszöveg (szokásos betűvel szedve), tartalmaz vendégszövegeket is (ezek a vendégszövegek nem szó szerinti idézetek, hanem parafrázisok és függő beszédben megjelenő idézetek)
- alul csupa nagybetűvel, gyakran jelöletlen, idézőjel nélküli idézetek, hivatkozások – ezek a főszövegre reflektálnak, magyarázzák azt
- számozatlan oldalak – az oldalszámok hiánya is a folyamatosság hiányát jelzi
- fekete oldal: a fekete keretes lapokat 26:33 arányban osztja ketté egy fekete oldal, melynek közepén egyetlen fehér sor áll normál betűkkel szedve, mely Pál apostol korinthusiakhoz írott első levelét hívja elő: „Zengő érc vagyok és pengő cimbalom! Rohadjon meg mindenki. Gyűlöllek.” Ez Pál apostol szeretethimnuszának ellentétes tartalmi újraírása (parafrázis), mely azt érzékelteti, hogy a beszélőben a szeretetet elnyomta a fájdalom.
A fekete oldal szerepe a beszédhelyzet szempontjából is fontos, mert itt történik egy elbeszélőváltás. (Egyébként maga a fekete lap is egy „idézet”, mivel Laurence Sterne már 200 évvel Esterházy előtt alkalmazta ezt a módszert: betett Tristam Shandy c. regénye lapjai közé egy fekete oldalt.)
A szöveg tagolása és a hagyományos tipográfia határain túli jelrendszerek használata avantgárd gesztus, amely nem idegen Esterházytól (más műveiben is van rá példa). Ráadásul a könyv a mérete miatt egy fejfára is emlékeztet, amelyen szintén fönt és lent elkülönítve állnak a sorok, gyakran idézettel együtt.
A regény külső megjelenésének szembeötlő jegyei önálló jelentéssel bírnak, és összetettségük, egymással és a szöveggel való viszonyuk révén tovább bonyolítják a mű értelmezését.
Cselekményvezetés: nincs folyamatos történetmondás, nincs a hagyományos értelemben vett történet. Nincsenek események, nem történnek a dolgok. Ehelyett mozaikok, töredékek válnak láthatóvá.
Ezt erősíti az oldalszámok hiánya: mivel nincsenek oldalszámok, mintha nem volna fontos a linearitás, az oldalak sorrendje. És ha az oldalak sorrendje nem fontos, nem megállapítható vagy felcserélhető, akkor a történet elmondása (a szöveg történetté való összeállása) sem fontos.
Így a linearitás értelme megkérdőjeleződik. (Kevés helyen, főleg a könyv első tíz és utolsó hat oldalán van határozott rend és összefüggés a felső szövegek között. A könyv többi részében a történetmondásnak nincs különösebb jelentősége.)
Mit kapunk egy nagy, összefüggő történet helyett? A gyászoló szív, az emlékező elme történetmozaikokat idéz fel. Ezek az anya életéből vett töredékek, emlékdarabok vagy álmok, valamint kis történetek a haldoklás és a temetés kapcsán. A temetés napjának reggelén például a család ugyanúgy készülődik reggel, mint máskor, minden szokványos, de már minden az anya nélkül zajlik.
Mire utal, hogy nincs történet és kronologikus mesemondás? Arra, hogy az anya halála a fia számára feldolgozhatatlan esemény, amely egyet jelent az idő megszűnésével, a folyamatosság összeomlásával. A gyászoló szív a gyász során egy olyan világban létezik, amelyben nem következnek egymásra a dolgok, megszakad a folytonosság, minden darabokban van.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
