Az Intés az őrzőkhöz című vers 1915-ben íródott és Ady utolsó verseskötetében, A halottak élén címűben jelent meg 1918-ban (a Mag hó alatt című ciklusban kapott helyet).
A vers a költő világháborús költészetének egyik darabja, amely Ady új küldetésének ad hangot: meg kell őrizni a múltban kiküzdött értékeket az embertelenné váló háborús világban. Ezen értékek őrzői a költők, akik úgy vigyáznak az emberségre, a humanitásra és a magasabb rendű erkölcsi értékekre, mint az őrök a strázsán.
Ady hitte, mert hinni akarta, hogy a világháború alatt átélt értelmetlenség, eltévelyedés, fenyegetettség-érzés és értékpusztulás egyszer elmúlik, világháborús verseiben is van távlat, van jövőkép. Remélte, hogy a szebb, emberibb múlt reményeit meg lehet őrizni a jövőnek, még akkor is, ha a jelen borzalmai most mindent sötét színekben láttatnak. Meg kell maradni a szépség, az erkölcs, az emberség őrének.
Ez a meggyőződés kap hangot Intés az őrzőkhöz című versében, amely az őrzőkhöz szól: azokhoz, akikben még van figyelem, akiknek még fontos a nemzet és az értékőrzés.
A vers születésekor Ady már megfáradt, beteg ember volt, pedig csak negyvenes éveiben járt. Be akarták sorozni, de egészségi állapota miatt nem mehetett katonáskodni.
Régen ostorozta a magyarságot, a maradiakat, a nyűtthöz, régihez ragaszkodókat, de most már félti a múlt elvesző értékeit. Nagyon fordult a világ Ady számára, a világháború megváltoztatta szemléletét. Már nem azt érzi hivatásának, hogy újat hozzon, hanem azt, hogy a régit védje (abból is az értékeset).
Intés az őrzőkhöz
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák,
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
Az Intés az őrzőkhöz Ady kései verseinek egyike. A költő itt háttérbe szorítja a látomásos megjelenítést (amely pl. az Emlékezés egy nyár-éjszakára alapjellemzője), itt konkrétabb, „realistább” szimbolizmus figyelhető meg.
Adynak ezek az utolsó versei arra figyelmeztetnek, hogy ki kell bírni, túl kell élni a háborús éveket, s aki tudja, menekítse át a régi értékeket az új korba. A szépség nem halhat meg soha, mert őrizzük.
Az Intés az őrzőkhöz összefoglaló értékű vers. Egyik híres sora: „Az Élet él és élni akar”. Az Élet nagy kezdőbetűvel szerepel, ami Ady életes költészetének, életes kultuszának részeként tiszteletet jelent az élet iránt. Szomorú dolog embernek lenni, a háború örömtelenné teszi a napjainkat, és csak az a tudat vigasztal, hogy jön egy jobb kor, s az élet élni fog.
Az Élet Adynál átfogó szimbólum, az élet szépségével a „Véres és ostoba feneségek” képét állítja szembe. Másik fontos ellentét: az „állat-hős igék”-kel szemben az „embernek lenni” erkölcsi parancsa. A költő az értékteremtő, a szépségben hívő embert szembeállítja a hamis „igék” nevében romboló „hősökkel”.
Több és mélyebb a vers, nemcsak a háború borzalmairól szól, hanem arról is, hogy bizakodni kell, hogy hinni kell abban, hogy elmúlik ez az embertelen korszak.
Kifejezőeszközök: ellentét, felsorolás, ismétlés (szóismétlés, mondatismétlés), nyomatékosítás, szimbólum, refrén, figura etymologica, alliteráció, archaizálás
A vers alapellentéte: élet-halál, ezek többször, több alakban is előfordulnak a költeményben (pl. „aggódva, árván” – 1. versszak, „őrzőn, árván” – 2. versszak).
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
