A cím témajelölő. Az „intés” jelentése intelem, figyelmeztetés, az őrzők a nemzet védelmezői, vezetői, a nemzetben gondolkodók. Őket szólítja meg. A strázsa az élettér, ahol vigyázni, felügyelni kell.
A vershelyzetet a cím és az első két sor megadja: őrök vigyáznak az éjszakában, mert veszély fenyeget. A beszélő pedig éberségre inti őket. A nyitó strófa ezt az alaphelyzetet részletezi tovább.
A „csillag-szóró”-s ég képe a szépséget és az állandóságot szimbolizálja. Ezt Ady két másik képpel erősíti fel: „Szent-jános-bogarak a kertben” és „dísz-kócos tánci terem” – ez utóbbihoz odaképzelhetjük a csilláros mennyezetet). Ősz van, hajnal van, vége a táncnak. Már csak emlékek vannak, minden múlt idejű, minden távoli.
Ady egyesíti a múltat és a jelent, és két évszakot, a nyarat és az őszt: „Flórenc nyarán s összekeverten / Bucsúztató őszi Lidónak / Emlékei”.
Megjelennek itt életrajzi elemek: pl. Flórenc Firenze régi neve, Ady járt itt valaha Lédával. Lidó a tengerpart neve, amely a szabadságérzet, a nyári, meleg esték, a béke emlékét hozza vissza.
Ady tehát kisebb-nagyobb időegységekben érzékelteti az elmúlást, és arra int, hogy vigyázzunk, őrizzük meg a kedves, szép emlékeket. Nem azért adott annyi szépet az élet, hogy feladjuk.
Az Intés az őrzőkhöz nyelvileg színes, érdekes vers. Találhatunk benne rengeteg alkalmi szóösszetételt (pl. „csillag-szórók”, „dísz-kócos”, „állat-hős”) és számos Ady által kitalált, saját maga által kreált szót, pl. „történt szépek” jelző (a régi, elmúlt szép történések), „feneségek”, „átvádoljanak” (átgázoljanak rajtunk, s vádoljanak is minket, mármint a háborús események), „szépbe-szőtt hitét” (hiszünk a szépben, hinni kell benne).
A vers bővelkedik archaikus kifejezésekben is, pl. „strázsa”, „Flórenc”. Az archaizálás Ady kedvelt módszere volt, nemcsak formai, hanem tartalmi jegy is, hiszen nagyon sokszor a múlt értékeire támaszkodva fordult szembe a jelennel. Azonkívül egy-egy archaikus kifejezés arra is jó, hogy a szó fogalmi jelentésén túl a költő építhessen az olvasó már létező ismereteire, a már benne élő hangulatra.
Tehát egy megfogadni való tanácsot ad Ady ebben az átvitt értelmű, rapszodikusnak ható versében, amely valójában szigorú szerkezettel bír, szép kerek, teljessé teszi a jól eltalált refrén, a kétszer-kétszer strófanyitó és strófazáró sor („Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”).
Ti, „akik még vagytok” (éltek, jelen vagytok) árván, magatokra hagyottan (békétől, győzelemtől, az élet szépségeitől elhagyatottan) vigyázzatok a strázsán, vigyázzátok a múlt értékeit. A mű üzenete a feledés elleni harc, a veszélyérzet, az aggódás, az értékmentés, a kétségbeesett figyelmeztetés.
