A Ki viszi át a szerelmet című vers Nagy László legismertebb műve. Első vázlata 1954-ben készült el, végleges formája 1957 táján alakult ki, s végül 1964-ben jelent meg a Kortárs című folyóiratban.
Az 1956-os forradalom eseményei Nagy Lászlót ugyanúgy megrendítették, ahogy másokat. Lelkiállapota romlott, derűs kedélye elkomorult. Ezt az elkomorodást a Ki viszi át a szerelmet című verse is bizonyítja.
A külső események, a külvilág okozta rossz közérzet mellé a feleségéért való aggodalom társult: Szécsi Margit költőnő, aki Nagy László életét teljessé tette, mintegy kiegészítette, hosszan tartó, súlyos betegségben szenvedett.
A Ki viszi át a szerelmet a személyes és az emberiségszintű életigenlés reprezentatív verse. Nem véletlen, hogy ez a legtöbbet idézett Nagy László-vers: tömörsége, feszültsége mindenkit megfog, kérdései elgondolkodtatnak. Népszerűségét jól jelzi, hogy az 1960-as években sorai szinte teljes egészében szállóigévé lettek.
Nagy László irodalmunk „bartóki” vonalát képviseli. Ezt a fogalmat Németh László alkotta: olyan humanista szemléletű, tiszta szellemiségű költészetet jelent, amely egyszerre ősi és modern, népi és választékos, magyar és egyetemes. Versei látomásosak, szimbolikusak, mítosziak, tragikum és pátosz járja át őket. Alapjuk a népköltészet, de nagy hatással voltak a költőre Ady Endre és József Attila is.
Ki viszi át a szerelmet
Létem ha végleg lemerűlt,
ki imád tücsök-hegedűt?
Lángot ki lehel deres ágra?
Ki feszül föl a szivárványra?
Lágy hantú mezővé a szikla-
csípőket ki öleli sírva?
Ki becéz falban megeredt
hajakat, verőereket?
S dúlt hiteknek kicsoda állít
káromkodásból katedrálist?
Létem ha végleg lemerűlt,
ki rettenti a keselyűt!
S ki viszi át fogában tartva
a Szerelmet a túlsó partra!
A Ki viszi át a szerelmet műfaja filozófiai dal, modern dal, amelyben szigorú formaalkotó elvek érvényesülnek. Típusa szerint ars poetica, akárcsak az 1968-as Versben bujdosó és az 1977-es Verseim verse.
Hangulata feszült, hangneme patetikus, az ars poetica műfajának megfelelően emelkedett. Hangvétele egyszerre aggodalmas és bizakodó: egyre sorjázó kérdései aggodalomról, kétségekről árulkodnak, a zárlatban megfogalmazódó felszólítás, paranccsá váló kérdés azonban már a bizakodás jele. A kérdőjelek erőteljes érzelmi töltést jeleznek, a felkiáltójelek erős indulatot érzékeltetnek.
A vers témája a költő értékmegőrző, értékmentő szerepe és a költői feladatok továbbörökítése. A költészet, a költői feladatok időtlenek, mindent túlélnek és mindig szükség van rájuk. De az átörökítéshez az kell, hogy legyen méltó utód.
Nagy László aggodalmát s egyszersmind bizakodását fejezi ki, hogy lesz majd valaki, aki ugyanazt vallja, amit ő: a költő arra hivatott, hogy átmentse egyik korból a másikba azt, ami értékes, aminek állandóan jelen kell lennie a világban. A legfontosabb dolog ezen értékek közül a Szerelem.
A vers hangulatát, szerkezetét a benne feltett kérdések határozzák meg. Ezek a kérdések válasz nélkül maradnak, megszólítottjuk mindenki, aki a verset olvassa. Általában az EMBERHEZ szólnak. Nagy László összefoglalja bennük mindazt, amit a költő szerepéről, hivatásáról, küldetéséről vall. Hitt abban, hogy a költő mágikus hatalommal, igéző, varázsló adottságokkal bír.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
szép
Magyartanárként mondom, ez egy kiváló elemzés.
Ha én lennék a költő, mit várnék el egy adott versem elemzésétől?
Elvárnám, hogy feltárják azt, hogy mit akartam kifejezni a versemmel, milyen hatást kívántam elérni vele és azt hogyan tettem.
Ehhez:
– mindenképpen szükséges a vers végleges alakjának megalkotásáig eltelt életem, oktatásom, engem ért kulturális és egyéb, szellemiségem alakítására kiható testi-lelki hatások alapos megismerése, megtámogatva, megmankózva, visszaellenőrizve a konkrét vers előtti műveim tartalmával, azokon keresztül tettenérhető írói fejlődésemmel, addigi életművemmel,
– az előzővel egységben, de az elemzett vers időpontjához közeledve egyre nagyobb mértékben szükséges a külvilág, a társadalmi hatások, politikai események, egészségem, érzelmi, szerelmi életem költői érzületemre gyakorolt gerjesztéseinek minél teljesebb megismerése, Pl. Petőfi Talpra magyar! c. versénél ez eléggé kézenfekvő.
– előnyös az előző kettőből annak felismerése, hogy miért éppen azt a verset írtam meg, miért az a téma, érzelem, hatáskeltési kényszer foglalkoztatott. Pl. József Attila Óda c. verse „megrendelésre” a világirodalom legszebb szerelmes verse elvárással íródott.
S ha már ily módon mint verselemző eggyé váltam a költő versíráskori külső-belső milliőjével, már csak azt kell néznem, hogyan is öntötte sorokba a költő a feltolult érzelmeit, költői szándékát, azaz a célzott tartalom megalapozott ismerete, helyes értelmezése után már a formalizálás mikéntjével is foglalkozhatok. Természetesen ehhez is jól jön a költő előéletében alkalmazott formai megoldásainak ismerete.
Ha mindez megvan, már elkerülhető, hogy az elemzés ne az elemző személyiségét tükrözze, hanem a versnek a költő általi céljait, ne csapkodjon szerteszét, esetleg mások elemzéseiben fellelhető gondolatok logikátlan egyesítéseként, ne menjen hamis vágányra a sorok, metaforák értelmezésében, stb.
A verselemzést is lehet magas szinten művelni a versíráshoz hasonlóan.