Egy családregény vége: a szerző első regénye.
Keletkezése: Kisorosziban írta, 1972-ben fejezte be, de csak 1977-ben tudta kiadatni (a Szépirodalmi Könyvkiadónál jelent meg).
Történelmi háttér: az 1950-es évek elején vagyunk, a korszak jellemző magatartásformái körvonalazódnak a főszereplő kisfiú tapasztalataiban, élményeiben, de a magyar sztálinizmus rémségeiből csak annyit mutat meg az író, amennyit egy gyerek láthatott, tudhatott, megérezhetett.
Előzmények, hatások, intertextuális kapcsolat: az Egy családregény vége gazdag intertextuális kapcsolatokkal rendelkezik.
A gyermekévek mitikus külön világát derítették fel Nádas Péter előtt Csáth Géza, Márai Sándor, Pap Károly, Ottlik Géza, Nádas kortársai közül pedig Lengyel Péter és Esterházy Péter.
Nádas Péter tollán érződik a mesterek felszabadító hatása, különösen Pap Károlyé, mégis a saját írói egyéniségét fejezi ki.
Helye a szerző életművében: korábbi hosszú novelláinak szerves folytatása. Témáját tekintve is illik korábbi műveinek sorába, pl. a Kulcskereső játékban is érdeklődéssel fordult a gyermeki lét külön világa felé
Téma: egy 6-8 éves kisgyerek, Simon Péter története, aki egy magyar zsidó család legfiatalabb tagja. A család még a századforduló táján asszimilálódott, az anya meghalt, az apa sokat van távol (mivel magas beosztású elhárító tiszt), így a fiút a nagyszülei nevelik. Az apa koncepciós perbe keveredik, amelyben hamisan tanúskodik. Aztán meghal a két nagyszülő, szinte egyszerre.
Műfaj: kisregény, „kisregénnyé bővülő elbeszélés”.
Típus: „családregény”, de nem a hagyományos értelemben.
A hagyományos családregényben minden szereplő megjelenik, ha csak egy pillanatra is. Ez a családregény ilyen értelemben hiányos (az apa ott sincs), másfelől bemutatja a történelmi családot, amit a hagyományos családregény nem.
Nádas Péter tulajdonképpen egy műfajt von vissza ezzel a regénnyel.
Stílus: posztmodern.
Cím: szimbolikus. Elsődleges jelentésében egy család történetének a vége, utolsó felvonása.
Látszólag műfajmegjelölő (családregény), de valójában nem családregényről van szó. Ahogy a „vége” szó is jelzi, a mű voltaképpen konklúziója, esszenciája egy családregénynek, amely megíratlan maradt.
Idő: a cselekmény nagyjából 1949 és 1951 között játszódik, a Rajk-per idején.
Időtartam: „pillanatfelvétel” a főszereplő tudatáról.
Helyszín: a regény terei: egy labirintusszerű családi ház Szernyén (egy főváros környéki településen), burjánzó kertek, egy-egy villanásra megpillantott budapesti utcák, üzletek, végül az intézet zárt, élettelen tere.
De a különböző tükröknek is van téralkotó funkciója, és a nagyapa meséinek terei is helyszínek, csak másfajta, távoli helyszínek.
A kert motívuma zárja keretbe a történetet: a regény elején a kert a helyszín, és az utolsó sorokban feltűnő „puha gyökér” képe is a kertre utal vissza.
Szerkezet: a regény tíz fejezetből áll. Számozás nélküli, üres fél lapokkal elválasztott fejezetekre oszlik, melyek bekezdés nélkül következnek egymásra. Ez száguldásra készteti az olvasót.
A könyv egy külsőleg megformált tudatfolyam, nem pedig a tudat működésének naturalista leképezése.
A szöveg szerkezetileg feszes, tömör, tényszerű.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
