Az alföldi táj képeit a költő különböző mélységekben tárja elénk:
- távoli („Amott egy nagy ágas”, „Ott van a délibáb” stb.)
- közeli („Egészen lelátni sárga fenekére, / A lusta piócák s a futó bogarak / Tarka seregére”, „A zöld búza között / Piros pipacsok”)
- félközeli („ott hever a gőböly”, „Káka közt egy-egy gém”)
A látványok térbeli elhelyezkedését tehát a figura (a tájba beleképzelt vándor) mozgásához illetve tekintetváltásaihoz viszonyítva érzékeljük. Ezt az elhelyezkedést határozószók (ott, itten, amott, emerre, imitt-amott) és helyhatározóragos vagy névutós főnevek jelzik (legelőkön, lapályon, káka közt, búza között).
A látvány rendkívül változatos és a térmélység is folyamatosan változik, emiatt olyan érzésünk van, hogy a szemlélő otthonosan mozog és örömét leli a látott tájban. A természetben ugyanis az ember magát a teljességet, az élet harmonikus rendjét tapasztalja meg.
A vers leíró részeire állóképszerűség jellemző: a megjelenő mozgások ellenére a vers olyan, mintha kimerevített képek sorjáznának egymás után, és a gyakori belső ismétlések fokozzák ezt a hatást.
Bár vannak igék, nominális jelleg uralkodik, amelyet a jelzői vagy határozói szerepű szavak (egy-egy, itt-ott, imitt-amott) ismétlése tovább erősít. És gyakoriak a nyugalmi állapotot vagy lassú mozgást jelentő igék és névszók is (pl. hever, lomhák, meg se’ mozdul, lusta piócák, nyújtogatja).
Tehát a felszínen mozdulatlannak ható nyugalom van: a tikkasztó nyári hőségtől lusta, ráérősen nyugodt, szinte mozdulatlan világ jelenik meg, mégis van a szövegnek egy erőteljes dinamikája. A felszín alatt ellentétes erők lassú, de állandó mozgása figyelhető meg („Épít és dönt a szélvész”).
A mozgalmasság egyrészt az állandóan mozgásban levő látószög következménye, amely életképszerű pillanatok sokaságát rögzíti (pl. „Szundikál a gulyás a subán”, „Gólyafiak anyja, / Nagyot nyel, és aztán / Fölemeli fejét s körülnéz kényesen”), másrészt a változatos költői eszköztárnak köszönhető:
- megszemélyesítések („Kapaszkodik a nap fölfelé”, „egy nagy ágas / Áll szomorún”)
- hasonlatok („S ölében, mint kedves mosolygó gyermekét / Az anya, ugy tartja”, „Mint egy vérző csillag”)
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
