Nemcsak érzéseiről számol be, hanem életének fordulataira is utal, pl. szomorú iróniával említi déli száműzetését, amely véget vetett 3 éves tombolásának, szabados életvitelének Péterváron.
Önéletrajzi utalásra példák:
- „De észak rossz nekem, csak árt” (1. fejezet, 2. vszk, utolsó sor). Ugyanis az északon történtek miatt küldték Puskint délre, ezért ártalmas neki észak. Önirónia jelenik meg ebben, hiszen azért mond ilyet északról, ahol olyan jól érezte magát, hogy könnyebb legyen száműzöttségét elviselnie. Nagyon is visszavágyik északra, a pétervári nagyvilági életbe.
- „Mikor a líceumi kertben” (8. fejezet, 1. vszk): utalás Carszkoje Szelóra (a líceumra, ahol Puskin tanult).
- „És Afrikámhoz is közel” (1. fejezet, 50. vszk.): utalás Puskin származására (dédapja etióp volt).
Tehát nem mindig Anyegin a téma, a szerző a saját problémáira is választ keres, pl. száműzöttként a szabadság után sóvárog, Olaszországba, Afrikába vágyik. A központi kérdés a szabadság kérdése, az identitás megtalálása. Ezenkívül saját művészetének, az irodalomnak kérdései foglalkoztatják.
Elmélkedik sok mindenről, pl. az orosz táj varázsáról, a kacér hölgyekről, a korabeli orosz társadalom irodalmi, művészeti életéről, intézményeiről. Ezekben a részekben Puskin életének mozzanatai is gyakran előtérbe kerülnek (pl. életvitele, száműzetése, származása).
Az Ajánlás utolsó sorai is azt emelik ki, hogy ez a mű nemcsak Anyegin története, hanem Puskin életének, érzéseinek összefoglalója is: „Sok zsenge s hervadt színű évem, / Mulatság, ihlet s egy sereg / Álmatlan éj, borús kedélyem / S hűvös látás termette meg.”
A végén Puskin elbúcsúzik kész munkájától, eszményképétől, akiről Tatjánát mintázta, és olvasóitól, akik közül többen is meghaltak a 7 év alatt, amíg a mű elkészült.
4. a műalkotás felől nézve: az Anyegin úgy is felfogható, mint egy műalkotás születésének története. – Ugyanis amikor az Anyegint olvassuk, nemcsak a szereplőket és a velük megtörtént eseményeket ismerjük meg, hanem azt is elénk tárja az író, hogy hogyan született meg maga a műalkotás. Azt is mondhatjuk, hogy az Anyegin egyik legfontosabb témája maga a műalkotás.
Az író minduntalan reflektál a műben a mű születésére, pl. „S kezdhetem regényemet / S írok huszonöt éneket” (I. fejezet 59. versszak), „Átgondoltam tervét egészen, / Találtam hősömnek nevet, / S már itt is van, leírva, készen / Az első regény-fejezet” (I. fejezet 60. versszak),
Az Anyegin töredékes mű, ennek oka a romantika töredékkultusza. Puskin töredékességében tárja elénk a mű megalkotásának bonyolult folyamatát, ezzel a mű irodalmi voltára, megalkotottságára hívja fel az olvasó figyelmét.
Az alkotási folyamat nem lineáris, van olyan versszak, amelyet a költő nem tud megoldani, vagy elkészült variációját nem tartja megfelelőnek. Ezeket a kihagyott strófákat pontozás vagy sorszám jelzi.
Puskin folytatni szerette volna az Anyegint: a főhőst elvezette volna a dekabristák közé. Ennek elmaradása nem elsősorban életrajzi körülményekkel vagy alkotáslélektani okokkal magyarázható, hanem azzal, hogy az Anyegin mint verses regény belső logikája, világképe ellentmond az ilyen megoldásnak.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
