Szereplők: bőven rendelkeznek romantikus vonásokkal, de ezt az író nem látja pozitív dolognak. Puskin elítéli a romantikus életvitelt (pl. Anyegin különc magatartását). Nem véletlen, hogy a szereplők sorsa életvitelük miatt siklik félre. Mind szomorú sorsú, szánalomra méltó emberek, akik nem oda érkeznek meg, ahová elindultak. Útjuk a boldogtalanság, a meghasonlás felé vezet.
A szereplők jellemzése: Puskin egyik legfontosabb eszköze szereplői jellemzésére az, hogy milyen az irodalomhoz való viszonyuk és mit olvasnak, ill. hogy milyen más irodalmi hősökkel állíthatók párhuzamba. Sőt, az elbeszélő azt is többször hangsúlyozza, hogy a szereplők maguk is kitalált alakok, azaz irodalmi hősök.
Anyegin: alakjának meghatározója a byroni modell és szemlélet, Childe Haroldra emlékeztet. Fiatalkorában a dandy, a világfi Byron, később a világfájdalmas, világmegvető Byron, a spleen hordozója lesz a mintaképe. Tehát egy akkoriban divatos irodalmi típust képvisel, melynek jellegzetes vonásait magára veszi, felölti (zord tekintet, mélabú, rezignáció stb.).
Ebbe a világfájdalmas állapotba robban bele Tatjána szerelme. Anyegin félti a szabadságát, függetlenségét az új kapcsolattól, de később (az utazás után) már föladná szabadságát, függetlenségét Tatjánáért, csakhogy addigra már Tatjána férjhez ment. A szeretői kapcsolatba pedig Tatjána nem megy bele büszkesége, világképe miatt.
Anyeginben önéletrajzi vonások is felfedezhetők: származása, neveltetése, élethabzsolása Puskinra emlékeztet. Szülei is könnyelmű emberek, akárcsak Puskin szülei: birtokaikat elzálogosítják, adósságot adósságra halmoznak, fiuk nevelését francia nevelőkre bízzák. Ennek az lesz az eredménye, hogy Anyegin jól megtanul franciául, de műveltsége felszínes. Hozzá tud szólni minden témához a könnyed csevegés során a társasági életben, de komoly vitákban csak okos képpel ül és hallgat.
Annyira sok közös vonás van az elbeszélő (Puskin) és Anyegin között, hogy Puskin fontosnak tartja leszögezni, hogy azért vannak dolgok, amiben különböznek egymástól (pl. a falusi táj szeretete), azaz ő nem önmagát ábrázolta Anyeginben, mint Byron a maga hőseiben. „Mintha nekünk nem is lehetne / Mást megrajzolni, csak magunk, / S mindig csak önportrét adunk” (I. fejezet 56. versszak).
Megismerjük Anyegin múltját is. A 18 éves Anyegin a fővárosi nemesi ifjúság jellegzetes alakja volt: piperkőc divatfi, kényeskedő dandy, különcködő pedáns. Életét bálok, estélyek, vendégeskedések, színházi előadások töltötték ki. Éjszaka élte világát: amikor mások felkelnek és dolgozni mennek, ő akkor feküdt le.
A csábítás az, amihez az ifjú Anyegin a legjobban ért: minden lány, asszony fejét el tudja csavarni, mert mindegyikhez más módszert alkalmaz. Taktikája az, hogy mindig a helyzetnek megfelelően változtatja viselkedését, tulajdonságait (komor, büszke, engedelmes, közömbös, figyelmes, bágyadt, csüggedt, epekedő, lángoló, fesztelen, gyengéd, szégyenlős, merész, könnyező stb.) Nemcsak tapasztalatlan fiatal lányokat, hanem híres kacér nőket is meg tud szédíteni.
Fiatal és mindene megvan, mégsem boldog. Hamar megunja a nagyvilági életet, a város zaját, a nőket és az udvarlást, kiábrándul mindenből és már semmiben nem talál örömet. Ennek a kiábrándulásnak legfőbb oka az, hogy az életét nem tudja tartalmassá tenni. Nincsenek céljai, létének nincsen értelme.
Jellemének ugyanis van egy fontos árnyoldala: van benne valami enerváltság, tehetetlenség. Nincs kitartása, önfegyelme, és hamar megun mindent, amibe belekezd. Egyik nap lelkesen belefog egy új dologba, aztán pár nap múlva belefárad és abbahagyja, így végül semmivel nem jut semmire. Példák:
- írni szeretne, de nem sikerül, ezért abbahagyja.
- tudós akar lenni, könyveket halmoz fel maga körül, hogy tanuljon, de buzgalma csak pár hétig tart.
- örökölt birtokán reformokba kezd, de hamarosan erre is ráun, és már nem érdekli.
Sok mindennel megpróbálkozik, de semmire sem jut, és végül nem csinál semmit. Ez oda vezet, hogy kiégett, komor és ingerült emberré válik. Így lesz a byroni modell követője: magára erőlteti a byroni világfájdalmat, a spleent. A kiábrándult, közönyös, életunt, világmegvető, szenvtelen embertípus jellegzetes képviselője lesz, aki a sors által rámért boldogtalanság pózában tetszeleg.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
