1. rész 15. fejezet: Kakaskukorékolás
Juliennek az a vakmerő ötlete támad, hogy éjjel 2 órakor bemegy de Rênalné szobájába. Alig ülnek le a kertben, ezt meg is mondja az asszonynak, aki őszintén felháborodik az ötleten, gyalázatnak nevezi.
Julien ekkor valamilyen ürüggyel elmegy, s visszatérve Derville-né mellé ül le. Nagyon kishitű és lehangolt lesz, mert de Rênalné elutasítóan reagált. Pedig Julien a valóságban a sikertől is fél.
Éjjel 2 órakor az óra ütése úgy felriasztja a fiút, mint Szent Pétert a kakaskukorékolás. Felkel, és bár reszket a félelemtől, rákényszeríti magát a kínos feladatra: arra, hogy az asszony tiltakozása ellenére is bemenjen de Rênalné szobájába. Ez nagyon kellemetlen feladat a számára, de nem akar gyenge és gyáva lenni, ezért megteszi.
De Rênalné megrémül, amikor meglátja, és el akarja küldeni, szemrehányásokat tesz neki, de Julien meghatódva az asszony szépségétől a lába elé borul, a térdét csókolgatja és sírva fakad.
Ezzel leveszi a lábáról de Rênalnét, aki szerelmes belé: meghatja a fiú kétségbeesése, és odaadja magát neki.
Julien tehát győzelmet arat, de győzelmét nem képes élvezni, mert nem tudja elengedni magát, nem tudja átadni magát a gyönyörnek, szex közben is folyton a kötelességre gondol.
Gőgjében igazi férfinak akar látszani, aki megszokta, hogy uralkodjon a nőkön, akik rajonganak érte. Julien teljesen bemerevedik attól, hogy meg akar felelni annak a férfieszménynek, amilyennek a csábítót elképzeli.
Eközben de Rênalné teljes eksztázisban van, amit csak az önvád és a pokolra jutástól való félelem korlátoz.
Julient nem teszi boldoggá az éjszaka, mely a célja elérését jelenti, és most ürességet érez, mert már nincs mire vágyakoznia és nincs miért harcolnia. Csalódottan arra gondol: hát csak ennyi a szerelem?
A történetnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints IDE!
