Az ajtó: Szabó Magda adósságot törlesztett a regény megírásával, emléket állít egy öregasszonynak, aki kitartott mellettük, segítette őket, így kiérdemelte az anya utáni második helyet az írónő szívében.
Így írt regényéről Szabó Magda: „Testi anyámnak, Jablonczay Lenkének megépítettem a síremléket a Régimódi történetben, negyedszázad eltelte után nem hittem volna, hogy lesz még kifizetetlen adósságom. De lett, s ennek kiegyenlítése Az ajtó: halott anyám kezéből Emerenc munkától elformátlanodott ujjai vették át legjobb önmagam irányítását. Mindent értett bennem, jobban tájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam. Becstelen adósa volnék, ha én el nem mondtam volna róla azt, amit meg én tudtam.”
Helye a szerző életművében: Szabó Magda több műve (Régimódi történet, Ókút, Für Elise, Megmaradt Szobotkának) önéletrajzi regény, melyekben családjáról, önmagáról és férjéről vall. Az ajtó is ebbe a sorozatba illeszkedik. Az írónő egy különös, különleges bejárónőjének állít benne emléket.
Világirodalmi előzmények, intertextuális kapcsolat: Virginia Woolf törekvéséhez hasonlít Szabó Magda technikája, amikor van egy elbeszélői én, aki felejt, és egy másik, aki emlékezik, így a múlt és annak értelmezése folyamatosan változik. Mintha újraírná a történelmet.
Műfaj: életrajzi regény.
Típus: fiktív önéletrajzi regény. Nem nyíltan önéletrajzi, ugyanakkor sok önéletrajzi elem van benne (személyek, helyszínek, események). Az elbeszélő maga (aki Magdus névvel jelenik meg) ritkán van megnevezve, és a hangsúly nem saját magára és saját életére helyeződik. Egy másik személy történetét beszéli el. Ha utal magára, akkor inkább énként vagy írónőként nevezi meg magát (a Magdus név csak ritkán szerepel).
(Szabó Magda sajátos technikával sajátos műfajt teremtett. Olyan fiktív és reális elemeket egyaránt tartalmazó történetet írt, melyben a reális elemek önmagukon túlmutató jellé válnak. Ezek a jelek nagy mennyiségben találhatók meg a szövegben, és nagy a szövegkohéziós erejük.)
Téma: az önéletrajzi íróalak, Magduska és a különös, öntörvényű bejárónő, Emerenc kapcsolata.
Egy különös asszony életét, titkait ismerhetjük meg a regényben. Ezen kívül újabb epizódokat, emlékeket mond el Szabó Magda a saját életéből is.
Hangnem: analitikus, önértelmező
Cím: minőségjelzős szószerkezet. Utal a bibliai történetre, a paradicsomból való kiűzetésre (az eredendő bűn elkövetése miatt).
Idő: az 1960-as, 1970-es években játszódik a történet.
Időtartam: konkrét időmegjelölés nélkül, de az írónő ott veszi fel a fonalat, amikor Emerencet megismeri, és az asszony haláláig ível a történet. Ez hosszú, sokéves időszakot jelent.
Helyszín: Budapest, az írónő és Emerenc lakása, és annak környéke.
Két kitalált helyszín is van, a hajdúsági Nádori és Csabadul.
Szerkezet: 23 fejezetből áll, keretes szerkezetű, mivel első és utolsó fejezete is Az ajtó címet viseli. A mű keretében az írónő álma jelenik meg: férjéért jött a mentő, ám ő nem tudja kinyitni az ajtót, csak a kocsi fényét látja.
Végkifejlet: a műben többször történik utalás a tragikus végkifejletre. Az örök életében szorgoskodó, másokat segítő, dolgos asszony megbetegszik, tehetetlenné, kiszolgáltatottá válik. Ám büszkesége, makacssága nem engedi, hogy bárki segítsen neki, orvost hívhasson vagy ápolhassa. Élete förtelmes körülmények és iszonyú kínok között végződik.
Az írónő lelkiismeret-furdalásnak ad hangot a mű végén, önmagát is hibáztatja ezért a szörnyű végért.
Előadásmód: E/1. személyben meséli el a történetet.
Elbeszélői nézőpont: a narrátor szerepét a regénybeli írónő (aki nem keverendő össze a szerzővel) tölti be.
Motívumok: számos mitológiai utalást találunk a regény szövegében. Ezek jelentésszervező erővel bírnak.
- bolyongó Aeneas, az isteni düh képviselője
- Médeia, aki felfalja saját gyermekeit – Emerenc is felfalatja az Évike látogatása alkalmából készített lakomát a kutyával, Violával. Szimbolikusan Évikét falatja fel, akire haragszik az elmaradt látogatás miatt.
- ajtó vagy kapu – ősi toposz, az Aeneisben az életbe való átlépést jelenti a Trójából való menekülés során
Szimbólumok:
- ajtó – a címadó metafora a mű végére szimbólummá válik. A külvilág és a belső tér közötti határvonalként sok hiedelem kötődött hozzá a régebbi időkben. Két világ, két állapot közti átjáró szimbóluma, legfontosabb feladata a gonosz távol tartása. Beavatási jelkép is volt: a tudatlanságból a tudás állapotába való átlépést jelentette.
Két altípusa a nyitott ajtó és a zárt ajtó.
A nyitott ajtó a keresztény szimbolikában a legfőbb keresztény erényeket jelenti, a krisztusi tanokra való nyitottságot, a híveket befogadó isteni jóságot. A zárt ajtó Szűz Mária csodás, szeplőtelen megfoganását jelképezi.
A megismerés tekintetében a zárt ajtó jelentheti a lélek titkait, a megszerzendő tudást, a nyitott ajtó a megfejtett titkot, a lélek kitárulkozását.
Népmesékben a zárt ajtó a veszély jelképe.
A regényben is a titok jelenlétére utal az ajtó, de magára a titok őrzőjére is: a tiszta, szűzi, mélységesen jó életet élő Emerencre. Az ő belső életét rejti.
- bezártság, zárt ajtó – ősi toposz. Nem tudni, mi van a bezárt ajtó mögött, ezért rettegést ébreszt, de előhívja a rejtegetés képzetét is. A regényben a titokzatos múlt jelképe. A múltat mindenképpen meg kell érteni, fel kell fedni ahhoz, hogy megfejthessük a titkot.
Nyelvi eszközök: kevés a párbeszéd, a szereplők ritkán szólalnak meg.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
