Ady Endre: Új versek, Góg és Magóg fia vagyok én, A Hortobágy poétája, A magyar Messiások, A Tisza-parton, Páris, az én Bakonyom, A Szajna partján, A Gare de l’Esten. Vízió a lápon, A magyar Ugaron, Héja-nász az avaron, Örök harc és nász, Lédával a bálban, Meg akarlak tartani, Harc a Nagyúrral, Az ős Kaján, Szeretném, ha szeretnének, Sírni, sírni, sírni, A fekete zongora, Mag hó alatt, Nekünk Mohács kell, Nézz, Drágám, kincseimre, Párisban járt az Ősz, A Halál rokona, A föl-földobott kő, Elbocsátó, szép üzenet, Sípja régi babonának, Bujdosó kuruc rigmusa, Új vizeken járok, Hunn, új legenda, A muszáj Herkules, Kocsi-út az éjszakában, Őrizem a szemed, A Sion-hegy alatt, Istenhez hanyatló árnyék, Emlékezés egy nyár-éjszakára, Az eltévedt lovas, Krónikás ének 1918-ból, Ember az embertelenségben, Intés az őrzőkhöz, Rohanunk a forradalomba, A márciusi Naphoz

A végén persze a lírai hős hasonul a környezetéhez, és nem fordítva: a lehúzó közegben ő maga is lealacsonyodik, és költészet helyett ugyanazt csinálja ő is, amit a társai: káromkodik vagy fütyörészik.

A népies ízeket hordozó zárlatban tehát az addig csak szemlélődő címszereplő cselekvővé válik (ezt az aktivitást kifejező igék mutatják: eltemette, káromkodott, fütyörészett). Sokatmondó, hogy a versbeli művész a cselekvés embere lett, mivel a művész alapvetően szemlélődő életre születik.

Minthogy a nagyszemű kun legény hasonul a társaihoz, beteljesedik rajta a művész tragédiája: a szépség, a dal elvész a műveletlenség, káromkodás és lelki értelemben vett durvaság közepette. A Hortobágynak nem lehet poétája, mert itt nincs igény a költészetre. Ezért itt a költők sorsa az elnémulás.

Korábbi irodalmunkra visszatekintve motivikus kapcsolatot fedezhetünk fel A Hortobágy poétája és Janus Pannonius A narni-i Galeottóhoz és az Egy dunántúli mandulafáról című versei között. A reneszánsz korban élő Janus ugyanezt az élményt fogalmazta meg, amit Ady: ő is attól szenvedett, hogy rossz helyre született, meg nem értő közegbe.

Később Csokonai (Jövendölés az első oskoláról a Somogyban) és Arany (A falu bolondja) is felpanaszolták a tehetségnek a sivár, elmaradott, falusi viszonyok között való vesztét.

Móricz Zsigmond, amikor először olvasta A Hortobágy poétáját, úgy érezte, mintha ő írta volna, annyira pontosan fejezte ki Ady az ő véleményét is a művészi meg-nem-értettségről és a sárban elvesző értékekről, valamint a feudális maradványok okozta lelki roncsolódásról.

Az elemzés Király István Ady-monográfiájának felhasználásával készült.

Oldalak: 1 2 3 4