Már a címből érezzük, hogy a magyar Messiásokat más nemzetek Messiásaival fogja összevetni, vagy legalábbis kifejezetten a hazai helyzetet fogja bemutatni.
Nyomatékosító középfokkal indul a vers:
Sósabbak itt a könnyek
S a fájdalmak is mások.
Megtudjuk tehát, hogy itt a könnyek „sósabbak”, de hiányzik az összehasonlítás másik része: nem tudjuk meg, hogy mihez hasonlít Ady (itt sósabbak, mint hol? vagy: itt sósabbak, mint mi?). Ugyanez igaz a második sorban a „mások” szóra (mások, mint hol? vagy: mások, mint mi?)
A költő nem árulja el, hogy kihez vagy mihez hasonlít és miért. Valójában nem is összehasonlítani akar, hanem nyomatékosítani. A középfokú igét („sósabbak”) és a „más” szót elnehezítő, súlyosító nyelvi elemnek szánja.
Ugyanezért szerepel itt az erős túlzásnak számító „ezerszer” számhatározó és ezért ismétlődik a „Messiások” szó a sor végén (az ismétlődések csöndes monotóniát hoznak létre a versben):
Ezerszer Messiások
A magyar Messiások.
Az „ezerszer” szó azt fejezi ki, hogy a magyar Messiások ezerszer annyit tesznek, mint más nemzetek Messiásai (ezért borzasztó, hogy mégsem jutnak semmire).
A „Messiások” szó ismétlése azért érdekes, mert nem ugyanabban a szerepben áll mind a két előfordulásakor: először állítmány, aztán meg alany. Értelmileg tehát különbözik, más mondattípusba tartozik a két szó, és ez ellensúlyozza a hangzási egybeesést.
A nyelvi eszközök a fájdalmat fejezik ki, s ez a fájdalom egyre magasabbra emelkedik a fokozás által. Az egymást követő főnevek („könny”, „fájdalom”, és a „Messiás” szavak) egyre táguló fogalomköre növeli a szomorúság érzetét. A nominális stílus ugyanakkor itt még egy kicsit elveszi az élét a dolognak: lágyítja, halkítja, mintegy elégikusra tompítja a bánatot.
A 2. strófa sem oldja fel a sötét, komor hangulatot, sőt, tovább mélyíti a szomorúságot, és az okát is megadja:
Ezerszer is meghalnak
S üdve nincs a keresztnek,
Az „ezerszer” szó megismétlése visszautal az első versszakra és annak az áldozatnak a rendkívüliségét jelzi, amit a magyar Messiások hoznak küldetésük teljesítéséért.
Az „ezerszer” szó olyan hangütést ad a záró versszaknak, amely jelzi, hogy az előző strófabeli hangulat, szomorúság fog folytatódni. Sőt, a bánat érzete itt már szálkásabb, keményebb, mint az első versszakban (ezt az igésített nyelvezet okozza, ez a strófa ugyanis már nem nominális stílusú). Itt már egészen reménytelen, céltalan hangulat uralkodik.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
