Az angol reneszánsz színház
A reneszánsz idején a színjátszásnak már nem a vallásos ismeretterjesztés volt a célja. Hivatásos színitársulatok jöttek létre. A színvonalas hivatásos színjátszás az 1570-es évektől az 1640-es évekig tartott, fénykora egybeesett Shakespeare munkásságával.
Sokáig Angliában sem voltak állandó színházi épületek, ahogy Franciaországban és Itáliában sem. Az első állandó londoni színház, a The Theatre 1576-ban készült el, addig vendégfogadók vagy kocsmák udvarán rendezték meg az előadásokat.
London külvárosaiban 1576 és 1616 között legalább tíz nyilvános színházat építettek. Ezek közül a legnevezetesebb a Globe Színház, amely 1599-ben épült.
Az első angol színházak kör vagy sokszög alakú, nyitott épületek voltak. Mivel a Globe Színház 1613-ban leégett, pontos kinézetéről keveset tudunk.
A korabeli Londonról készült festmények és a régészeti feltárások alapján úgy tűnik, kívülről nyolcszögletű, belülről kör alakú épület volt, amelynek jelvénye egy földgömb volt az épület ormán (erről kapta a nevét is: a „globe” földgolyót jelent).
A többemeletes színházépület fából készült és felülről nyitott volt, így nappal természetes fénynél tartották az előadásokat, mesterséges megvilágításra nem volt szükség.
A színház falai nyitott udvart vettek körül, ide szóltak az olcsó állójegyek, míg az ülőhelyek három emeleten sorakoztak és drágábbak voltak. Az épület mintegy háromezer néző befogadására volt alkalmas.
A színházlátogató közönség magatartása más volt, mint ma: ettek, ittak, beszélgettek előadás közben, belekiabáltak a darabba, ötleteket adtak a szereplőknek, trágár szavakkal illették a színészeket vagy egymást.
Nem adták meg a tiszteletet a művészetnek, se azzal, hogy kiöltöztek volna, se a viselkedésükkel. Ennek oka az, hogy az ő fejükben még nem vált úgy szét a színpad világa és a mindennapok világa, mint a miénkben. Velünk ellentétben ők nem érzékelték teljes mértékben, hogy ami a színpadon történik, az csak játék, és nem a valóság.
A Globe színpada jellegzetes hármas színpad volt: hármas beosztása révén lehetővé vált a gyors helyszínváltás, a térbeli és időbeli távolságok áthidalása. Az is lehetővé vált, hogy egy épület belsejében (hálószobában, kriptában, pincében stb.) játszódó jeleneteket adjanak elő.
A színpad három oldalról nyitott volt és benyúlt a földszinten álló közönség közé. Ez a benyúló rész volt az ún. előszínpad, amelyen a szabadban játszódó, sok szereplős jeleneteket adták elő, pl. a csatajeleneteket.
Az előszínpad mögött volt a hátsó színpad, amely egy három oldalról zárt terem volt, s itt játszották el a szobákban, az épületek belsejében zajló eseményeket (pl. itt játszódott a Rómeó és Júlia kriptajelenete). Amikor épp nem adtak elő semmilyen belső jelenetet, olyankor a hátsó színpadot függöny takarta el, és ha jött egy ilyen jelenet, akkor félrehúzták a függönyt.
Végül volt egy felső színpad is, amely lényegében egy erkély volt a színpad fölött. Itt mutatták be azokat a jeleneteket, amelyek a magasban (pl. hegyen, várfokon, égben) játszódtak. Itt adták elő a Rómeó és Júlia erkélyjelenetét is.
Díszletek nem voltak, vagy csak néhány jelzésszerű tárgy, a helyszínre a szöveg utalt (a cselekmény helyét és idejét a darab bevezetőjéből vagy a szereplők dialógusaiból lehetett megtudni). A jelmezek erősen egyénítettek voltak.
Shakespeare és a korabeli szerzők egyébként sok mindent a néző fantáziájára bíztak. A közönség pergő eseménysort, érdekfeszítő történetet várt tőlük elsősorban, sok látványossággal (fényes ruhákkal, sok gyilkossággal, hátborzongató és vicces jelenetekkel). Ezt a szenzációéhséget kellett kiszolgálnia a reneszánsz drámának. Ez az oka, hogy olyan hatalmas erővel tombolnak az emberi szenvedélyek a korabeli művekben.
A színdarabokat egyben játszották el, nem voltak szünetek, és nem voltak felvonások sem. A korabeli drámákat az utókor bontotta felvonásokra, a reneszánsz idején a drámák színekre (jelenetekre) tagolódtak. Több, egymástól elütő hangulatú, eltérő cselekményű jelenet is játszódhatott ugyanazon a színtéren.
Az ókori színjászáshoz hasonlóan a női szerepeket is fiúk alakították, színésznők még nem voltak.
A jegyzetnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
