A reformáció a nyugati világ egyik legfontosabb történelmi eseménye, amely a 16. századi magyar szellemi élet fejlődésének is a legfőbb mozgatója volt. A reformáció a Luther-féle hitújítással indult el 1517-ben.
Luther Márton egy német Ágoston-rendi szerzetes volt, aki 1517. október 31-én kiszögezte a wittenbergi vártemplom kapujára 95 tételét, amelyekben szembeszállt a római katolikus egyház számos vallási dogmájával. (Így ezt a dátumot tekintjük a reformáció kezdetének, és a protestáns vallásúak minden évben október 31-én megünneplik a reformáció napját).
A protestantizmus irodalomtörténeti jelentősége azért óriási nagy, mert a katolikusok által preferált latin nyelvvel szemben a nemzeti nyelveket helyezte előtérbe, így megindult a nemzeti nyelvek térnyerése az egyes nemzeti irodalmakban. Megjelentek az első bibliafordítások, sőt, egyes antik műveket is lefordítottak, és ez mind a reformáció hatása.
Magyarországon a 16. század a reneszánsz második nagy korszaka (az első a 15. században, Mátyás király uralkodása alatt volt).
Európa fejlett országaiban a modern polgárság a reneszánsz korban alakult ki. Nálunk nem volt fejlett polgárság, és nem voltak nagy kulturális központok, mégis széles körben elterjedt a reneszánsz irodalmi műveltség, és ami a legfontosabb: magyar nyelven. Tehát azt mondhatjuk, a tragikus történelmi helyzet ellenére sokszínű, eleven szellemi élet volt az országban.
Mivel polgárság nem volt, Magyarországon egy új főnemesség vezetésével alakult ki a reneszánsz életforma. A reneszánsz életszemlélet egyfelől a kultúra, tudomány és művészet terén csodálatos alkotásokat hozott létre, másfelől a kíméletlen vagyonszerzés, a pénz és az életöröm utáni gátlástalan hajsza forrása lett.
De míg Itáliában a vér, csalás és spekuláció által felhalmozott vagyonokból gyönyörű paloták épültek, addig nálunk ez a korszak egybeesett a török elleni élethalálharccal, az ország kettő (1526), majd három részre szakadásával (1541) és a feudális anarchia tombolásával.
Ennek ellenére hazánk az európai fejlődés szerves része tudott maradni. Már a Jagellók korától egyre erősebben jelentkezett az itáliainál vallásosabb jellegű északi humanizmus, és ezernél is több magyar diák tanult a wittenbergi egyetemen, ahol Luther terjesztette tanait. Ezek a diákok hazatérésük után a reformáció lelkes hívei lettek.
A reneszánsz és a reformáció viszonya
A reneszánsz és a reformáció között sajátos, ellentmondásos volt a kapcsolat: mindkettő ugyanannak a nagy gazdasági és társadalmi átalakulásnak volt az ideológiai vetülete, csak a reneszánsz mint gondolkodásmód a gazdagabb polgárra, a reformáció pedig a szegényebb polgárra jellemző.
A reformáció ugyanis lényegében antifeudális mozgalom vallásos köntösben: az északi országokban, ahol a polgárság gyenge és fejletlen volt, az antifeudalizmus nem a reneszánsz, hanem a reformáció formájában jelentkezett. A reformáció puritanizmusa ugyanis szemben állt a reneszánsz pompakedveléssel.
De mindkettőre igaz, hogy a katolikus világkép megrendülését hozta magával. A reneszánsz egészen újfajta életszemléletet valósított meg, és a túlvilági élet helyett az evilági élet felé fordult. A reformáció ezzel szemben megerősítette a vallás szerepét, ugyanakkor szembeszállt számos egyházi dogmával. Így azt mondhatjuk, a reformáció nem alakulhatott volna ki a humanizmus bibliakritikája nélkül.
A reformáció tehát a humanizmus eredményeiből táplálkozott, és a műveltség anyanyelven történő, szélesebb körben való terjesztésével lényegében a reneszánsz kultúra terjedéséhez járult hozzá.
A reformátusok szembementek a katolikus felfogással abban, hogy a vallásos hit egyetlen alapjának a Bibliát tekintették. Célként tűzték ki azt, hogy mindenki a saját nyelvén olvashassa és maga magyarázhassa a Szentírást. Így aztán a Bibliát lefordították nemzeti nyelvekre, és olvasni tanították az egyszerűbb embereket is.
A nemzeti nyelvű Biblia terjesztésében fontos szerepet játszott a könyvnyomtatás, amelyet Gutenberg fedezett fel az előző században. A nyomdák segítségével nagy példányszámban és viszonylag olcsón lehetett könyveket előállítani. Az első nemzeti nyelvű (német) Biblia 1534-ben jelent meg Luther fordításában.
Az első magyar nyelvű Biblia a Vizsolyi Biblia volt, amely 1590-ben került ki a vizsolyi nyomdából. A fordítást Károli Gáspár református lelkész készítette paptársaival 1586-tól 1590-ig Vizsolyban, ezért emlegetik ezt a bibliafordítást Vizsolyi Biblia néven is. Műve azóta több száz kiadást ért meg, és a protestáns vallásgyakorlatban ma is használják.
A jegyzetnek még nincs vége. Kattints a folytatáshoz!
