A szereplők
Jónás alakja
A félszeg, félénk Jónás komikus és szánalmas figura a hajófenéken hányódva, a cethal gyomrában groteszk alak, és Ninivében is nevetséges és esetlen. Személyiségétől idegen az isteni küldött szerepe, kiválasztottságával képtelen azonosulni. Súlyos tehernek érzi a feladatot és mindenáron szabadulni igyekszik tőle.
Ez kétféleképpen is értelmezhető. Lehet gyávaság, a nehéznek érzett feladat elől való megfutamodás, de lehet önmagához, saját belső lényegéhez való hűség is. Jónás ugyanis belső szükségleteit, nyugalmát, személyiségét próbálja megőrizni azzal, hogy nemet mond a prófétaságra.
Tisztában van azzal, hogy neki ez nem való, tőle ez idegen, és azzal is, hogy ha vállalja, annak mi lesz a következménye.
Az, hogy fel kell adnia belső szükségleteit („félt a várostól, sivatagba vágyott, ahol magány és békesség övezze”), és el kell viselnie a ninieveiek részéről a sértegetést, akár a fizikai bántalmazást is („semhogy a feddett népség megkövezze”). Tehát a fenyegetettség-érzés is visszatántorítja.
Figurája nemcsak szerencsétlen, gyenge és nevetséges, hanem szánalomra méltó, esendő és mélységesen emberi is.
Ő is bűnös, mivel szembeszáll az Úrral, és mert bosszúvágyból a niniveiek halálát kívánja, akik megsértették az önérzetét (indulata nevetséges méretűre duzzadt). Valójában Jónás szenved is a bűntudattól, mert érzi, hogy nem térhet ki a feladat elől, és mégis megpróbálja.
A cet gyomrában megérti, hogy nincs menekvés: az Úr így is, úgy is rákényszeríti a prófétaságra, ezért jobb, ha engedelmeskedik. De ekkor sem a prófétaszereppel azonosul, hanem a kényszernek enged („nincs mód futni előled”). A küldetést soha nem teszi igazán magáévá, nem történik meg a bensővé lényegítés, nem válik szükségletté. Mindvégig külső ráhatás eredménye, kényszer szülte dolog marad.
A prófétaszerep közvetítővé teszi az égi és a földi hatalom között, ami sajátos helyzetbe hozza. Helyzetét a kettős prés képe jellemzi legjobban: kétfelől nyomják, egyszerre harcol a bűnös Ninivével és az Úrral, s mindkét harca erkölcsi jellegű küzdelem.
Az Úr alakja
Az Úr a hatalom és a tekintély jelképe: bölcs, képes úrrá lenni pillanatnyi érzelmein, bosszúvágyán. A várost meg akarja menteni, a türelem vezérli.
Ő mondja ki a történet tanulságát a 4. rész végén, miközben Jónás hallgat. Itt nem lehet eldönteni, hogy Jónás megértette és magáévá tette-e az Úr szavait, vagy a „hallgat” ige csak a helyzetébe való beletörődést, legyőzöttségét jelzi.
A mű nyelvezete, költői eszközei, stílusa, verselése
Babits szólásszerű, közmondásnak is beillő, általános, bölcs mondásokat ír bele a versbe, pl.
„vétkesek közt cinkos, aki néma” (3. rész)
„a gonosz fittyet hány a jóra” (3. rész)
„ki nem akar szenvedni, kétszer szenved” (2. rész)
„aki éltét hazugságba veszti, a boldogságtól magát elrekeszti” (2. rész)
A Jónás könyve nyelvezetének különlegessége, hogy keverednek benne a régies színezetet megteremtő archaizáló beszédmód elemei (pl. –ván/-vén képzős határozói igenevek és elavult múlt idejű igealakok, mint „fölkele”, „elbocsátá”, „üvölté”, „ül vala”, „így lőn”) és Babits korának köznyelvi, modern kifejezései (pl. „rühell”).
Stílushatás szempontjából rendkívül változatos a mű, Babits sokféle regisztert használ:
- archaizáló (pl. „Monda az Úr Jónásnak”, „szerzett nagy szelet / és elbocsátá a tenger felett”)
- köznapi (pl. „betámolygott”, „nyögött”)
- népies, bizalmas (pl. „rühell”, „Mennybéli”)
- patetikus (pl. „Ne szánjam Ninivének / ormát mely lépcsőt emel a jövőnek”)
- humoros (pl. „egyetemed fenekébe hulltam”, „fenn csücsültem vala koronáján”, „E halban sós hús lett belőlem”)
- ironikus (pl. „olyat bődült bozontos szája”, „szeme vérbeforgott, / kimarjult arán verítéke csorgott”, „egy árva ház sem égett Ninivében”)
A bibliai nyelvezet ódonsága mellett a bibliafordítók latinizmusait is beleszőtte a szövegbe Babits (pl. a latin igék tárgyvonzatát: „futván az Urat, mint tolvaj a hóhért”).
Megjelennek a Bibliára jellemző költői alakzatok is, pl. figura etymologica („benyelné nyelve mellé”, „hús-záraiba zárt cet”) és alliteráció („kiáltok, káromkodok, könyörgök”).
A Jónás könyve igazodik a Biblia kifejezésmódjához, melynek alapvető jellemzője a jelképes beszéd.
Metaforikus motívumok:
- tengeri vihar, cet jelentései: Jónás büntetése, az Úr akaratának érvényesülése, a lírai én belső küzdelme (szerepdilemmája), a környezet ráhatása
- Ninive jelentései: bűn és erkölcsi romlás, káosz, a civilizáció önpusztítása
Kifejezőeszközök: metafora, hasonlat, megszemélyesítés, halmozás, fokozás, alliteráció, figura etymologica.
Korstílus: újklasszicizmus (az 1920-as, 1930-as évek egyik jellegzetes irodalmi iránya, mely a klasszikus modernség eredetiségelvével szemben megkerülhetetlen értéknek tartotta a hagyományt).
A Jónás könyve verselése időmértékes: egyenetlen hosszúságú, páros rímű, laza jambikus sorokat tartalmaz. Gyakoriak az áthajlások (enjambement).
A Jónás könyve üzenete
A mű üzenete Jónásnak az a felismerése, hogy nem térhet ki a felelősségvállalás elől. Ugyanígy a költő sem kerülheti ki a feladatát. Az a feladata, hogy tiltakozzon a háború ellen, akkor is, ha nem hallgatnak rá.
Jónás nem akar próféta lenni, erővel igyekszik elejét venni annak, hogy az Úr rákényszerítse a küldetés felvállalására, de mint kiderül, a kötelesség elől nem lehet elmenekülni. A mű kulcsmondata éppen ezért: „mert vétkesek közt cinkos, aki néma”. A költő sem hallgathat, amikor erkölcsi kötelessége szót emelni a világban tapasztalható barbárság ellen.
A zárlat mondanivalója az, hogy talán mégsem pusztulnak el az emberiség nagy alkotásai, maradandó értékei (mert Ninive sem pusztult el). Van tehát némi remény is elbújtatva a mű végkicsengésében.
A Jónás könyvét többen úgy értelmezték, hogy Babitsnak lelkifurdalása volt apolitikus költészete miatt, de ez tévedés. Pályája során Babits mindig szót emelt, amikor úgy érezte, hogy meg kell szólalnia (pl. a háború befejezését követelte). Számos közéleti verset is írt (pl. Húsvét előtt, Fortissimo, A gazda bekeríti házát), így egyáltalán nem kellett cinkos némasággal vádolnia önmagát.
A Jónás könyve egyáltalán nem önvád vagy bűnbánat kifejezése volt Babits részéről, hanem belső vívódásának költői megfogalmazása. Mindig is vívódott a közszerepléstől visszahúzódó természete és aközött az erkölcsi parancs között, hogy álljon ki a jó ügy mellett.
A Jónás könyve azért is jelentős, mert a Jónás imája című verssel kiegészülve Babits életművének záró darabja lett. Haláláig a költő már csak töredékben maradt verseket és néhány rövidebb értekezést írt, valamint egy fordítást készített el (Szophoklész: Oidipusz Kolonoszban).
A továbbiakban röviden nézzük meg külön-külön a négy részt!
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Julian Benda az írástudók árulásának azt (is)tekinthette írása alapján, hogy azt sem árulják el, hogy mi „vezérlő csillaguk”. Ebből arra is lehet következtetni, hogy Benda egyrészt jogot ad az írástudóknak arra, hogy (politikai) ideált is válasszanak, viszont ezt a választásukat(is)vállalniuk kell a világ előtt, mint világi „vezérlő csillagukat”, ha nem akarnak árulók lenni. E szerint nem teljesen egyértelműen igazolható a műelemzés állítása, miszerint Babits ellentmondásba került Bendával az írástudók felelősségét illetően abban, hogy Benda az írástudók felelősségét csak az esztétikai értékek területére korlátozná. Babits előszava Benda művéhez kitért az említett momentumra, tehát mint elfogadható alternatívát tekintetbe vehette ezt az utóbbi értelmezést is.
Irodalomtörténeti előzményként említést érdemelhet az, hogy Babits talán Petőfinek a XIX. sz. költőihez írt verse hagyományát követi függetlenül attól, hogy ez Benda álláspontja szerint az elfogadható, vagy sem.
Most nem azért, tudom, hogy Babits nem biológus volt, de a ceteknek nincs kopoltyúja és, ha lenne is, akkor sem lenne elérhető a gyomrából. Másodszor: „a cet egy bálnafajta, óriási nagy hal” – így ez sem igaz, mivel a bálnák emlősök és nem halak. Bocsánat ezt ki kellett adnom, annyira nyomaszt ez a Babits téma természettudományos érdeklődésűként, de hát az érettségire muszáj.
Jogos az észrevétel! Babits védelmében: a bálnát nem ő írta, a bálnát én kevertem bele a dologba a nagy mérete miatt (mert talán így könnyebb elképzelni), de rosszul volt a mondat megfogalmazva. Valójában nincs szükség a bálnára, töröltem, és köszönöm a hozzászólást. Sok sikert kívánok az érettségihez!