Főbb szereplők:
Gilgames – Aruru istenasszony teremtménye, akinek legfőbb törekvése a halhatatlanság elérése
Enkidu – a félelmetes vadember, aki kezdetben Gilgames ellensége, majd legjobb barátja
Anu – az ég istene
Éa – a vizek istene
Humbaba – a cédruserdő rettentő szörnye, az égi bika
Istár – a termékenység és a szerelem istennője, Humbaba megteremtője
Um-napisti – Gilgames mitikus őse, akitől Gilgames szeretné megtudni az örök élet titkát (egyedül ő éli túl a vízözönt feleségével együtt, ezért az istenek halhatatlanná tették őket, a bibliai Noé megfelelője)
Cselekmény:
Gilgames egyharmad részt ember, kétharmad részt isten. Uralkodóként népét zsarnokian leigázza, falat építtet a város köré. Uruk népe, akit a király városfalak építésére kényszerít és aki fölött zsarnokoskodik, az istenekhez könyörög segítségért.
A nép panaszát meghallgatva az istenek megteremtik Enkidut, aki egy állatszerű lény (félig állat, félig ember). Enkidu, a vadember rettegésben tartja a pásztorokat és a vadászokat. Elküldenek hozzá egy gyönyörű, templomi örömlányt, Istár papnőjét, hogy csábítsa el. A szerelem az az emberi szenvedély, amely emberré formálja, „civilizálja” Enkidut azzal, hogy legyőzi benne az állatot.
Ekkor Enkidu hagyja magát Urukba vezettetni. A nép abban reménykedik, hogy Enkidu legyőzi Gilgamest, és így megszabadulnak a zsarnok királytól. Az istenek célja is az, hogy párviadallal vonják el Gilgamest a zsarnoki uralomtól.
A két hős meg is küzd, de nem bírnak egymással, egyik se tudja legyőzni a másikat. Végül barátságot kötnek és hőstettek sorát hajtják végre együtt, pl. ijesztő fenevadaktól szabadítják meg az embereket.
Gilgames örök hírnévre vágyik, a cédruserdőt akarja megszerezni, Enkidu segít neki. Legyőzik és elpusztítják a cédruserdő szörnyét, Humbabát. Ám a siker ellenére Gilgames nem lehet elégedett, mert hősi kalandjaik során barátja 12 napi szenvedés után meghal. Holtteste mellett Gilgamest elfogja a haláltól való rettegés.
Fájdalmában és a haláltól megrettenve a főhős elhatározza, hogy szembeszáll a halállal, megszerzi az örök életet. Felkeresi mitikus ősét, Um-napistit, akitől az örök élet titkát szeretné megtudni. Um-napisti 3 módszert ajánl neki arra, hogy isteni lénnyé váljon és öröklétre tegyen szert:
- hétnapi virrasztás – ébren kell maradnia 6 napon és 7 éjszakán át, de elalszik, így nem állja ki a próbát
- az élet vizében való megtisztulás, de csak ruháit mossa meg
- az élet füvének megszerzése – a tenger mélyéről kell a füvet felhoznia és megennie, és meg is szerzi, ám amikor hazafelé tart, vigyázatlansága miatt egy kígyó elragadja tőle a megszerzett növényt és lenyeli
Gilgames így végül üres kézzel tér haza, s nem tud örök életet szerezni. Megérti az örök törvényt: neki is el kell viselnie a halált, mint minden más halandónak, szembe kell néznie minden ember sorsával, a mulandósággal.
Végül rájön, hogy az ember hőstettei által válhat halhatatlanná. Hazaérve Urukba megidézi Enkidu árnyát az alvilágból, hogy megtudja legalább, milyen a halál utáni élet. Az utolsó agyagtáblán Enkidu elmeséli, hogy aki hősként hal meg, az a túlvilágon nyugalmat, békét talál.
Így Gilgames megnyugszik, hogy hőstettei megszerzik számára a túlvilági boldogságot is, és minél különbek a tettei, annál nagyobb lesz a jutalma is. Az eposz így igazolja Gilgames példáját.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
