13-24. ének (jelen):
- 13. ének (Odüsszeusz elhajózik a phaiákoktól és megérkezik Ithakába): Véget ér Odüsszeusz beszámolója. A phaiákok ellátják ajándékokkal és gyors hajójukon hazaviszik. Kiteszik Ithaka egy kies öblében, Porküsznál, miközben alszik. Poszeidón bosszúból kővé változtatja a visszafelé tartó hajót (amiért hazavitték fia megvakítóját), s ezzel örökre elzárja a phaiákok útját a tengertől.
Az ébredező Odüsszeuszt Pallasz Athéné szólítja meg először. Beszél neki a kérőkről, akik 3 éve dorbézolnak a házában. Azt tanácsolja neki, ne árulja el senkinek, hogy hazatért. Tegye próbára háza népét, s tűrje el a kérők dölyfösségét, amíg el nem jön a megtorlás ideje. Ezután öreg, rongyos, visszataszító külsejű koldussá változtatja, hogy ne ismerjék fel.
- 14. ének (Odüsszeusz látogatása Eumaiosznál): Az álruhás Odüsszeusz hűséges kondásánál, Eumaiosznál száll meg. Nem fedi fel magát, hanem kérdezősködik, kié ez a birtok. Eumaiosz elmondja, hogy Odüsszeuszé, akit sokan már halottnak hisznek. Látszik, hogy őszintén szereti a gazdáját. A koldus megjósolja neki: nemsokára hazatér Odüsszeusz, és bosszút áll a kérőkön. Amikor a kondás megkérdezi, ki a koldus, Odüsszeusz egy kitalált történetet ad elő neki (Kasztór a neve, Krétán született stb.)
- 15. ének (Télemakhosz megérkezik Eumaioszhoz): Ezalatt Pallasz Athéné Spártába megy, hogy a még ott vendégeskedő Télemakhoszt hazaküldje. Elmondja neki, hogy a kérők egyre szemtelenebbek (Eurümakhosz a legesélyesebb), Pénelopé meg egyre erőtlenedik. Athéné figyelmezteti Télemakhoszt, hogy a kérők tőrbe akarják csalni. Azt tanácsolja, másfelé hajózzon, mint várják, tegyen kerülőt. Hazaérve első útja Eumaioszhoz, a kondáshoz vezessen.
- 16. ének (Télemakhosz fölismeri Odüsszeuszt): Hazatér Télemakhosz, és a kondáshoz megy először, aki nagyon örül neki. A koldusnak öltözött Odüsszeuszt nem ismeri fel. Elküldi a kondást az anyjához, hogy mondja meg Pénelopénak, fia hazatért.
Megjelenik Pallasz Athéné, de csak Odüsszeusz látja őt. Szerinte a férfinak fel kell fednie magát a fia előtt. Rövid időre fiatallá és daliássá változtatja Odüsszeuszt, hogy Télemakhosz ráismerjen az apjára, de a fiú még akkor is nehezen hiszi el, hogy az apját látja, amikor Odüsszeusz kereken megmondja neki. Végül Télemakhosz megöleli apját, mindketten zokognak.
Ezután közösen eltervezik, hogyan számoljanak le a kérőkkel. Odüsszeusz arra kéri a fiát, hogy senkinek ne mondja el, hogy őt itt látta (még Pénelopénak se), hanem tegyék próbára a háznépüket. Odüsszeusz koldusként fog megjelenni és menedéket kérni a saját házában.
Közben a kérők, akiknek nem sikerült a merénylet, Antinoosz buzdítására ismét Télemakhosz elpusztításán törik a fejüket. Erről Pénelopé is értesül Medóntól, a hírnöktől, és felelősségre vonja a kérőket, főleg Antinooszt. Eurümakhosz, a kérők szószólója azt állítja, hogy ez nem igaz, nem akarják megölni Télemakhoszt.
- 17. ének (Télemakhosz hazaérkezése Ithakába): Télemakhosz hazamegy anyjához, aki kifaggatja, hogy mit tudott meg. A fiú csak azt adja tovább, amit Meneláosz mondott neki: Odüsszeuszt Kalüpszó nimfa szigetén látták. Theoklümenosz, a jós ugyan kijelenti, hogy bizonyos isteni jelekből kiolvasta, hogy Odüsszeusz már Ithakában van és bosszúra készül, de nem hisz neki senki.
Eközben Odüsszeusz koldusgúnyában a városba megy koldulni. Eumaiosz, a kondás elkíséri. Találkoznak Melantheusszal, a kecskepásztorral, aki a kérők pártján áll. Csúfolni, szidni kezdi a koldust (Odüsszeusz tűri), szerinte a kérők ellátják majd a baját, ha közéjük mer menni. Ezután csípőn rúgja a koldust, mire Odüsszeusz dühbe gurul, de türtőzteti magát. Eumaiosz viszont megszidja Melantheuszt a gonoszságáért.
Odüsszeusz házához érnek. A főhőst csak öreg, leromlott állapotú kutyája, Argosz ismeri fel (és miután még egyszer viszontlátta, elpusztul).
Csak Télemakhosz tudja, hogy ki a „koldus”, aki körüljárja a kérőket és alamizsnát kéreget. A kérőknek nem tetszik, hogy Eumaiosz ide hozta a koldust, Télemakhosz azonban megvédi a kondást. Antinoosszal össze is kapnak, és Antinoosz megdobja a koldust egy zsámollyal (el is találja a vállán). Odüsszeusz nagy önuralommal eltűri a bántalmat és a megaláztatást.
A felfordulás felkelti Pénelopé figyelmét, aki már visszavonult a szobájába. Megharagszik Antinooszra, és megkéri Eumaioszt, hogy hívja föl hozzá a koldust. Odüsszeusz azt üzeni vissza, hogy várjon az úrnő addig, amíg a kérők hazamennek (még nem akar vele beszélni, mert tart tőle, hogy Pénelopé esetleg felismeri).
- 18. ének (Odüsszeusz és Írosz ökölharca): Megérkezik a házba a lusta, buta, kapzsi Írosz, egy koldus, aki rendszeresen eljön a kérőkhöz. A koldusnak öltözött Odüsszeuszban riválist lát, s el akarja zavarni a „területéről”. Odüsszeusz persze nem megy el, Írosz ekkor meg akar verekedni vele.
A kérők, akiknek ez jó mulatság, egymás ellen hergelik a két koldust. Megígérik, hogy a győztes velük lakomázhat, a vesztest viszont eladják rabszolgának a kegyetlen Ekhetosz királyhoz. Erre Írosz már szívesen kihátrálna a mérkőzésből, főleg amikor Odüsszeusz levetkőzik a harchoz és meglátja az izmait.
Odüsszeusz és Írosz ökölharcot vívnak. Odüsszeusz egyetlen ütéssel megölhetné ellenfelét, de végül csak fültövön vágja és kirakja a házból.
Pénelopé megjelenik a kérők között (előtte Pallasz Athéné isteni szépséget fúj rá). A kérők elámulnak a szépségén. Eurümakhosz arra kéri, válasszon végre közülük. Pénelopé erre megszidja a kérőket, amiért mindent felélnek a házban, ahelyett, hogy adnának. A kérők válaszul értékes ajándékokat adnak neki. Odüsszeusz örül, hogy hű hozzá a felesége. Pénelopé átveszi az ajándékokat és visszavonul.
A szolgálólányok bejönnek, hogy fáklyákat gyújtsanak, mert besötétedik. Dolguk végeztével is a kérők között maradnak. A koldusnak öltözött Odüsszeusz figyelmezteti őket, hogy illő lenne visszavonulniuk, de kinevetik. Főleg Melanthó, aki Eurümakhosz szeretője, és aki ráripakodik a rongyos koldusra. Odüsszeusz így tudja meg, hogy melyik szolga hű hozzá és tartja be a rendet, és melyik pártolt el tőle.
- 19. ének (Odüsszeusz és Péntelopé beszélgetése. A lábmosás): Odüsszeusz és fia összeszedik a nagyterem faláról az összes díszként kirakott fegyvert, nehogy a kérők védekezésül használhassák majd, amikor eljön a bosszú ideje.
Pénelopé lejön a nagyterembe, leül a kandalló mellé. Szolgálólányai leszedik az asztalt. Melanthó megint gonoszkodik a koldussal, azaz Odüsszeusszal.
A koldus-Odüsszeusz és Pénelopé beszélgetnek. Az asszony elpanaszolja, milyen keserves élete van, mióta a férje elment, akit még mindig szeret, ezért nem akar újra férjhez menni. Elmeséli a cselt, a soha el nem készülő halotti lepel titkát, amivel 3 évig tudott időt nyerni (ám amikor szolgálólányai kifecsegték, abba kellett hagynia).
Pénelopé megkérdezi a „koldus”-t, hogy ki ő, honnan jött. Odüsszeusz elmeséli ugyanazt a történetet, amit Eumaiosznak is. Hozzáteszi, hogy látta Odüsszeuszt, mire Pénelopé sírva fakad. Odüsszeusz biztatja, hogy ne sírjon, férje haza fog térni, bár társait és hajóját elvesztette.
Pénelopé utasítja a szolgálólányokat, hogy mossák meg a koldus lábát és adjanak rá rendes ruhát, de Odüsszeusz ezt elutasítja, mondván, hogy azok a lányok eleget nevettek már rajta. Inkább egy öregasszony szolgálatát kérné, ha lehet.
Így a dajka, Eurükleia lesz az, aki megmossa Odüsszeusz lábát. Eurükleia felismeri a gazdáját, mert meglát a lábán egy régi sebet, amit Odüsszeusz még gyerekkorában szerzett (vadkan harapott a combjába). A dajka örömében el akarja mondani úrnőjének a jó hírt, de Odüsszeusz megtiltja, hogy elárulja kilétét Pénelopénak vagy bárki másnak.
A lábmosás után Pénelopé elmondja a koldusnak, hogy nem nézheti tovább, hogy a kérők felélik a fia örökségét. Egyiküket se szereti, mégis választani fog most már közülük, mert semmi remény arra, hogy Odüsszeusz visszatér. Íjászversenyt rendeztet és ahhoz a kérőhöz megy feleségül, amelyik át tud lőni egyetlen nyílvesszőt 12 balta fokán. Odüsszeusznak tetszik az ötlet, mert beleillik a tervébe.
- 20. ének (A kérők leölése előtt): Odüsszeusz az előcsarnokban virraszt. A szolgálólányok bejönnek, hogy rendet tegyenek a kérők után. Kiderül, hogy sokuk lett valamelyik kérő szeretője, s ezzel szolgaként hűtlenek lettek urukhoz, Odüsszeuszhoz.
Megjelenik Odüsszeusznak Pallasz Athéné, aki nem érti, miért virraszt. Odüsszeusz elmondja, hogy nem tudja, a kérők leölése után hová meneküljön, hiszen a kérők nagy hatalmú emberek, a környező szigetek fejedelmei, királyai vagy azok fiai. Athéné megrója Odüsszeuszt, amiért nem bízik benne: ha ő segíti, akkor nincs mitől félnie. Ezután álmot bocsát rá.
Pénelopé közben sír és imádkozik, nagyon hiányzik neki a férje. Odüsszeusz megsajnálja, de még nem fedheti fel magát.
Odüsszeusz kérésére Zeusz jelt ad (mennydörgés). Ez azt jelenti, hogy sikerrel fog járni Odüsszeusz bosszúja. Egy őrlőasszony értelmezi a jelet: ez legyen a kérők utolsó lakomája.
Másnap hajnalban érkezik Eumaiosz, a kondás, Melantheusz, a kecskepásztor és Philoitiosz, a tehénpásztor. Szokás szerint ide hajtják Odüsszeusz legszebb jószágait, hogy lakoma készüljön belőlük a kérőknek. Philoitiosz barátságos a koldushoz, és kiderül, hogy neki is hiányzik a gazdája, és neki se tetszik, hogy a kérők kieszik Odüsszeuszt a vagyonából.
A koldus-Odüsszeusz megkedveli, ezért elmondja neki, hogy isteni jelet látott, ami azt jelenti, hogy Odüsszeusz még aznap visszatér és megöli a kérőket.
Jönnek a kérők, leülnek a lakomához. Télemakhosz a közelükben, csaknem közéjük ülteti le a koldust. A kérőknek nem tetszik, hogy a koldus velük eszik, egyikük megdobja ökörlábbal, de Odüsszeusz elrántja a fejét.
A kérők buzdítják Télemakhoszt, hogy vegye rá az anyját, hogy végre válasszon közülük, hiszen Odüsszeusz már nem jön vissza. Télemakhosz közli, hogy nem fogja anyját házasságra kényszeríteni.
Pallasz Athéné nevetőgörcsöt bocsát a kérőkre, akik nem tudják abbahagyni a rosszindulatú nevetést. Köztük van Theoklünemosz is, a jós, és rájön, hogy valami nem stimmel. Figyelmezteti a kérőket, hogy egyik isten keze van a dologban, de azok kinevetik. Így a jós elhagyja Odüsszeusz házát, s ezzel megmenekül a főhős haragja elől.
A kérők Télemakhoszon nevetnek, aki viszont az apját lesi, hogy mikor ad valamilyen jelt, hogy kezdődhet a leszámolás.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
