Kilencedik fejezet
Esti 10 nyelven beszél, mert nem szeret olyan országba menni, amelynek a nyelvét nem beszéli.
Éppen Törökországba utazik vonattal, és Bulgárián megy keresztül a vonat. Esti szóba elegyedik a bolgár kalauzzal, pedig nem is beszéli a bolgár nyelvet, csak annyit tud: „igen”, „nem”. Órákig mesél neki a kalauz. Esti hol helyesel, hol nem. Nem ért semmit abból, amit mond. Aztán le kell szállnia a vonatról, és a kalauz, aki megy tovább a vonattal, örökre eltűnik a szeme elől.
1932
Tizedik fejezet
Esti Portugáliából érkezik haza. Elmennek borozni, és közben mesél egy történetet a bácskai paraszt lányáról, Zsuzsiról.
Szücs Zsuzsi apja nagyon gazdag, mogorva, fösvény öregember volt, aki hamar megözvegyült. A lányára nem sajnálta a pénzt, tanítatta Zsuzsit stb.
Boros Pista beleszeret Zsuzsiba, és a lány is szerelmes lesz belé, így összeházasodnak. Az öreg 40 ezer forint hozományt ad, de ezt később úgy megbánja, hogy teljesen belebetegszik. Azt hiszi, hogy a veje hozományvadász, pedig nem az. A két fiatal között dúl a szerelem, néha összekapnak, de aztán kibékülnek.
A lány néha az apjához megy, amikor duzzog a veszekedés után, Pista pedig utánamegy, hogy kibékítse, de az öreg csak pénzért engedi be. Így az összes pénzt visszacsalja a vejétől.
Az öreg újra boldog. Pistáék szegények, de nem veszekednek többet.
Amikor az öreg meghal agyvérzésben, a fiataloknak hatalmas örökség száll a birtokába. Azonban pár nap múlva kitör a világháború, Pistát behívják katonának, és elesik a csatában.
Zsuzsi nagyon sokáig várja haza a férjét hiába, és közben elszegényedik. Jelenleg cselédként dolgozik és olyan életet él, mint bármelyik tanulatlan parasztasszony.
1932
Tizenegyedik fejezet
Esti elmeséli, hogy sok szállodában fordult már meg élete során, de egyszer járt egy olyan szállodában, amely a világ legelegánsabb szállodája volt. 13 emelet magas, rengeteg alkalmazottal, kb. 800 fővel, és mind nagyon kedvesek voltak vele. És mind hasonlított valamelyik fontos személyre vagy történelmi alakra, pl. Shakespeare-re, Edisonra stb.
Tíz napig lakik itt, az alkalmazottak mind nagyon szeretik, és ő is őket. Aztán jön egy helikopter, ő beszáll, és repül haza Magyarország felé.
Útközben jut eszébe, hogy nem is fizetett a szállodában, aztán belátja, hogy kár lett volna a sok kedves „ismerőst” megsérteni holmi pénzzel.
1930
Tizenkettedik fejezet
Esti Kornél Baron Wilhelm Eduard von Wüstenfeldről mesél, akit német diákévei alatt ismert meg. Egy öregúrról van szó, aki minden előadást, fölolvasást, elnöklést végigaludt. Sokan utálták ezért a szokásáért, sokan viszont szerették. Esti is szerette és tisztelte, mert rendkívül bölcs embernek tartotta, aki tudott hallgatni.
Esti szerint aki alszik, az bölcs, mert öntudatlan állapotba kerül és hátat fordít az életnek: „az ő álma a nemzeti és emberi kötelességteljesítés volt’ – írja róla Esti.
Egyszer az öregúr nagyon megbetegszik, álmatlanságban szenved, és nem segít rajta semmilyen kúra vagy orvosság. Esti elviszi hozzá egy fiatal orvos barátját, Zwetschkét, aki azonnal kigyógyítja az öreget a betegségből, méghozzá úgy, hogy berendezi neki az egyetemi előadót, aztán Estivel elkezdenek szónokolni, s az öreg már alszik is.
Ezután az öregúr felfogadja a fiatal orvost háziorvosának, majd kinevezi az egyik kórház főorvosának.
Esti évekkel később meglátogatja a barátját, akitől megtudja, hogy az öreg 99 évesen halt meg. Esti elmegy a sírjához, felolvas a sírnál Klopstock Messiásából, és közben elalszik.
1933
Az olvasónaplónak még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
