Petőfi szerint azok a költők ragaszkodnak a poétika iskolás szabályaihoz, azok szorulnak rá ezekre a mankókra, akik középszerűek, de ő mint zseni korláttalan szabadságot akar élvezni a költészetben.
Ez a felfogás már összekapcsolódik a romantika eredetiségkultuszával: Petőfi erénynek tekinti saját eredetiségét, újszerűségét.
Ép ízlésűnek azokat tartja, akik az ő hívei, akik értik a verseit. A művészi szép (a csinált, a tanult, a keresett) nála alárendelődik a természeti szépnek (amely öntörvényű és természetes). Ő elválasztja egymástól a kettőt.
A költő romantikus magatartást mutat, amikor elveti az esztétikai „szabályokat” és az új utat követő „ép ízlés” jogát követeli.
Azonban épp indulatossága jelzi, hogy művészeteszménye még kiforratlan, kialakulatlan. Hangneme emlékeztet a korábbi századok irodalmi vitáinak sértő, gúnyos-humoros hangnemére (ilyen híres vita volt pl. az ortológus-neológus vita Kazinczy nyelvújító mozgalma kapcsán).
A versnek feszes, lekerekített kompozíciója van. Az első és az utolsó strófában a költő a kritikusokhoz szól és az őt ért támadásokra reflektál, a középső részben (3-4. versszak) költészetének jellemzőit fogalmazza meg (emiatt nevezhető a vers ars poeticának).
A műben a meghatározó versszervező erő az ellentét. Szemben áll egymással:
- a régi és az új költészeteszmény (a régit Petőfi elveti, a réginek finnyás, negédes, mesterkélt hangvétele van, míg az általa képviselt új költészeteszmény az őszinte, természetes hangon írt verseket preferálja). Ezt fejezi ki a vadvirág-metafora és ellentéte, az „üvegházak satnya sarjadékai” kép.
- az iskolás szabályozottság (bottal beléjük vert költészet) és a korlátlan szabadság
- a hibás ízlés (gyönge, kényes, romlott gyomor) és az ép ízlés
- a régi költőideál (aki az „üvegházi” költészetet műveli) és az új költőideál (aki a „természet vadvirága)
- a régi stílus (romantikus, szentimentális) és az új stílus (realista)
A vers 4 db nyolcsoros versszakból áll, versformája viszonylag egyszerű: a dal ritmusvilágát idézi. Ütemhangsúlyos verselésű, kétütemű 8 és 7 szótagos, félrímes sorok váltják egymást:
4/4x
3/4a
4/4x
3/4a
4/4x
3/4b
4/4x
3/4b
Petőfi szándékoltan hanyag rímeket használt.
