Mi a humor forrása a versben? Elsősorban az a részletezés, amellyel a költő egy jelentéktelen históriából nagy eseményt csinál, felduzzasztja. Emellett az, hogy a panaszáradatot időnként okoskodással szakítja félbe a vers beszélője, és hogy a megszégyenülést végül kifordítja: bosszúval fenyegeti meg a szomszéd bácsit, kilátásba helyezi, hogy leleplezi szerelmi viszonyát.
Ezzel létrejönne az egyensúlyi állapot a nem éppen azonos súlycsoportba tartozó felek között. Figyelemre méltó a fordulatban megnyilvánuló jellemkomikum is.
A vers műfaját kétféleképpen szokták meghatározni. Mondják rá, hogy népi életkép, mivel Petőfi az életből ellesett jelenetet ír le dalban. Kiragad egy életdarabot a nép világából és megverseli.
Az életkép azonban állókép jellegű műfaj, míg ez a vers csupa mozgalmasság (Petőfi dinamikus egyéniségét tükrözi). Mivel egy történetet ad elő, úgyszólván követelmény is a mozgalmasság. Ezért Pándi Pál szerint találóbb lenne „mozgó életkép”-nek nevezni a verset.
De vannak olyan elemzők (pl. Goda Imre), akik szerint a versben nem a történet a lényeges, hanem a főszereplő, ezért a műfajt nem annyira életképként, mint inkább zsánerképként kéne meghatározni (a zsánerkép megnevezés a „zsáner” szóból ered: ha azt mondjuk, „valakinek a zsánere”, akkor arra gondolunk, hogy a kedvelt embertípusa milyen).
Tehát azért zsánerkép, mert a vers szereplőiben típusokat ábrázol Petőfi, bár fentebb már említettem, hogy a szomszéd bácsi ábrázolása zsánerszerűbb, mert nem jön át annyira az egyénisége, mint a főszereplő fiúé, aki körtét lopott tőle. Szóval vitatható, hogy a vers mennyire zsánerkép, mennyire egyénített a lírai én, lehet-e típusnak tekinteni.
A versben lírai és epikai elemek keverednek: epikai elem a miniatűr történet, lírai elem az érzelmek képekben való kifejezése, megjelenítése.
Milyen képekről van szó? Néhány példa:
1. a „lagzi”-metafora, amely a csábító körték és a fütykös somnyél ellentétéből bomlik ki.
2. az esetet búsan szemlélő megszemélyesített Hold is („Fellegekből vett magára / Gyászmezet, / És megosztva szenvedésem / Könnyezett.”).
3. a hegedülés és a tánc metaforikus képe
4. a költőiesített népi közmondások, népi bölcsességek, melyekből sok található a versben, pl.
● rossz fát tett a tűzre
● három a tánc
● nem jobb ő se a deákné vásznánál
● visszakapja még a kölcsönt
● tudjuk, hányat vert az óra
● más szemében meglátja a szálkát, de a sajátjában nem veszi észre a gerendát
Számos népies szót, kifejezést is találunk a versben, pl. „De’szen jól van”. Mindezek a vers humorának forrásául is szolgálnak.
A költemény frissességét egyébként a többszöri hangnemváltás adja, hiszen a főszereplő rögtön az eset után elénk áll és érzelmei változását követve többféle hangon végigskálázza a történteket: jajong, panaszkodik, bosszút fogad, fenyegetőzik stb.
Formailag 10 négysoros versszakból áll, amelyeknek a tördelése meglehetősen érdekes. A vers képileg a sorok tördelése miatt az izgatottság és a szaggatottság (a lihegés) hangulatát kelti az olvasóban. Ez az eszköz nem a megdöbbenést, vagy a tragédiákban szokásos szolidáris érzelmek elmélyítését segíti elő, hanem, épp ellenkezőleg, a derültséget fokozza.
A verselés magyaros ütemhangsúlyos, jól pergő harmadoló tizenegyes (4/4/3). Figyeljük meg a játékos, szinte tiszta rímekbe oldódó, zömében egyszavasra kiemelt, a jajgatást imitáló ráütések sorjázását! A vers hanghatása teljesen szinkronban van a vers tartalmával: a „botozás” ritmusát adja vissza.
A népiesség Petőfivel emelkedik a legmagasabb fokra, mivel a nyelv műfaját is használja. A népiesség persze megjelenik Csokonainál és Fazekas Mihálynál is, de Petőfi emeli be a magas irodalomba. Ő volt az, aki a népdalok segítségével új alapokra helyezte a magyar költészetet.
