Politikai témájú lázító versei miatt nemcsak a közönség figyelt fel rá, hanem a rendőrség és a cár is. I. Sándor száműzte Dél-Oroszországba, bár hivatalosan nem volt száműzött (hivatali áthelyezés volt az indok).
Így 1820-tól a vándorlás korszaka kezdődött el Puskin életében, egy otthontalan, rendszeresség nélküli életforma. Szolgálati helyei: Jekatyerinoszlav – kóborlás a Kaukázusban, a Krímben – , Kisinyov, Odessza.
Kisinyovban kapcsolatba került a helyi dekabrista körrel, barátai A Közjó Szövetsége nevű titkos társaság tagjai voltak, ami politikailag nagy hatást gyakorolt rá.
Déli száműzetése idején írt művei ismertté tették nevét Oroszország-szerte.
1824-ben családja közbenjárására a cár megengedte, hogy délről északra kerüljön, újabb kényszerlakhelye Mihajlovszkoje lett, egy falu, mely anyja birtokán feküdt. Családtagjai nem éltek ott vele, egyedül maradt és magányos volt otthon, csak öreg dajkája volt mellette.
1825-ben meghalt Sándor cár (novemberben) és kirobbant a dekabrista felkelés (decemberben). Az új cár, I. Miklós bosszút állt a felkelőkön, ami véres megtorláshoz vezetett (kivégzések, kényszermunka-ítéletek).
Puskinnal szemben azonban taktikát váltott Miklós cár: meg akarta nyerni magának és udvari költőt faragni belőle. Így Puskin száműzetése 1826-ban véget ért, Moszkvába vitték a cár elé, aki megígérte neki, hogy ő személyesen fogja cenzúrázni a műveit. Puskin belement, de ez nem jelentett a számára igazi szabadságot, mivel besúgók és rendőrök figyelték állandóan.
Lármás és kaotikus életet élt, sokat kártyázott. 1830-ban eljegyezte a szép, 18 éves Natalja Nyikolajevna Goncsarovát, aki 13 évvel volt fiatalabb nála és nem volt hozománya.
Ősszel egyik birtokára utazott Bolgyinóba, hogy az apjától örökölt birtokrész ügyeit elintézze. Kitört a kolerajárvány és decemberig vesztegzár alá került. Ekkor fejezte be az Anyegint.
A házasságkötés után feleségével Szentpéterváron telepedett le, négy gyermekük született. A fiatalasszony az ország első költőjének feleségeként tündökölt a bálokon, költekezett és más férfiakkal is kacérkodott, számos pletyka kapott lábra róla. Puskint anyagilag és erkölcsileg is romlásba döntötte. A költő utolsó éveiben egyre fáradtabb és csüggedtebb lett.
A pétervári társasági életben feltűnt egy d’Anthés nevű francia kalandor, aki a fővárosi szalonok divatos hőse volt, és aki feltűnően és otrombán kezdett udvarolni Puskin feleségének. Puskin becsülete védelmében párbajra hívta ki a franciát, aki meglőtte, és a költő két nap múlva belehalt sérüléseibe (1837).
Munkássága: mindhárom műnemben alkotott, versben és prózában is kiemelkedőt.
- pályaszakasz: kezdetben szabadságvágytól fűtött, szatirikus politikai verseket írt, melyek kézről kézre jártak (pl. A szabadsághoz című, 1817-es ódája). Első korszakának főműve a Ruszlán és Ludmilla c. elbeszélő költemény (1820), mely népmesei motívumaival és népies stílusával hozott fordulatot az orosz költészetbe.
- pályaszakasz: kaukázusi, fekete-tengeri és krími élményei ihlették romantikus elbeszélő költeményeit: A kaukázusi fogoly (1821), A bahcsiszeráji szökőkút (1823). Ezekben a byroni hősies tragikus életsorsot a Kelet romantikus, színes, vadregényes világával ötvözi.
- pályaszakasz: anyja birtokán, Mihajlovszkojéban a népköltészet felé fordult, a falusi nemesi világ csöndes atmoszférája ihlette meg. Ekkor írta Borisz Godunov c. színművét és több tucat versét (1824).
- pályaszakasz: legintenzívebb alkotói korszaka élete utolsó éveiben köszöntött be. Egyre elkínzottabb és boldogtalanabb lett, de ekkor születtek legjelentősebb versei és elbeszélései. Prózája olyan remekművekkel gazdagodott, mint pl. a Dubrovszkij (1833), A pikk dáma (1833), az Egyiptomi éjszakák (1835) c. elbeszélés és A kapitány leánya (1836) c. történelmi regény.
Nemcsak alkotóként akart tevékenykedni, de az a terve, hogy a kortárs irodalom szervezője legyen, kudarcba fulladt.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
