Az elemzés vázlata:
- Bevezetés
- A mű keletkezésének körülményei
- A vers szövege (olvassátok végig, lehetőleg kétszer is: először magatokban, lassan, értelmezve, aztán hangosan)
- Címértelmezés és a Szózat műfaja, hangvétele, stílusa
- A Szózat szerkezete
- A Szózat versformája, verselése, ritmusa
- A Szózat értelmezése
- A Szózat fogadtatása és jelentősége
Másik, rövidebb elemzés ITT olvasható.
Vörösmarty Mihály nem véletlenül lett a magyar hazafias líra nagy alakja: a hazafias érzést, a nemzeti öntudatot otthonról hozta, szinte az anyatejjel szívta magába.
Édesapja elszegényedett kisnemes volt (a család ősei a 17. század közepén szereztek nemességet), rokonai egyszerű foglalkozásokat űztek (egyik nagybátyja strázsamester volt, a másik csősz). Birtokuk nem lévén a család tisztes szegénységben élt, szűkösen, takarékoskodva, de ez nem akadályozta őket abban, hogy annál hívebben őrizzék és ápolják a nemesi gondolkozás és ideológia eszményeit.
Az apa nemegyszer szidta fiainak azokat a „korcsosodó magyarokat, kik megvetik nemzeti nyelvöket, s nem gondolnak hazájokkal”. Fiait magyaros ruhában járatta (bőven zsinórozott sujtásos nadrág, dolmány és sarkantyús csizma alkotta ezt a viseletet), és mikor azok egyszer azzal álltak elő, hogy az iskolában már minden gyerek pantalont és kaputot hord, és ők is olyat akarnak, akkor azt mondta:
„fiaim, míg én varratok nektek ruhát, addig nem lészen se kaput, sem pantalon, majd, ha magatok szerzitek be a ruhát, nem szólok bele, milyent varrassatok… látjátok, én sem teszem le a magyar zsinóros ruhát és sarkantyús csizmát, mert magyar akarok maradni.”
Ez a hazafias tudat tehát már gyerekkorában, 13-15 évesen kialakult a költőben, köszönhetően az apai hatásnak. Néhány évvel később már a hazafias, magyar öltözetet és nyelvet magasztaló verseket is írt.
Nem lepődhetünk meg tehát azon, hogy az ő tollából született a hazaszeretetnek az a gyönyörű éneke, amely Kölcsey Himnusza mellett a másik legfontosabb nemzeti költeményünk lett. Ez a mű a Szózat, Vörösmarty hazafias költészetének első remekműve.
Nézzük most meg, milyen történelmi helyzet hívta életre a verset!
A mű keletkezésének körülményei
A vers első sorait Vörösmarty 1835-ben vetette papírra, de végleges formája csak 1836-ban alakult ki. Először az Aurora című szépirodalmi zsebkönyvben jelent meg 1837 elején, melyet ekkor már Bajza József, Vörösmarty barátja szerkesztett, aztán 1840-ben a költő kötetben is publikálta (Vörösmarty Mihály Újabb munkái).
Kölcseyvel kapcsolatban már beszéltünk erről a korszakról: a Szózat ugyanúgy az 1832-36-os országgyűlés eseményeihez köthető, mint a Zrínyi második éneke. Ezen az országgyűlésen kapcsolták össze a „haza és haladás” jelszavait, itt küzdött a nemzeti függetlenségért és a jobbágyfelszabadításért a megerősödött ellenzék.
Emlékezhettek rá, hogy azt mondtuk, Kölcseyt nagy csalódás érte, mert nem sikerült megoldani a magyarság sorskérdéseit, bevezetni a reformintézkedéseket. A reakciósok őt már 1835 elején eltávolították az országgyűlésből.
Azt is említettük, hogy a bécsi udvar zsarnoki eszközökkel próbálta elfojtani a magyar reformmozgalmat. 1835-ben felforgatással vádolták meg és feloszlatták az erdélyi országgyűlést, majd vád alá helyezték az erdélyi ellenzék vezérét, báró Wesselényi Miklóst (aki Vörösmartynak és Kölcseynek is barátja volt). A reformjavaslatokat királyi leiratokkal gáncsolták el, 1836-ban pedig feloszlatták a pozsonyi országgyűlést is és letartóztatták Kossuth Lajost.
Az udvar egyébként azért állta útját a reformtörekvéseknek, mert tudta, hogy a nemzeti szellem megerősödéséhez és függetlenségi mozgalomhoz vezetnek. Úgy akarták egyben tartani a Habsburg-birodalmat, hogy megakadályozták a birodalom országainak, többek közt Magyarországnak a fejlődését, ártatlan gazdasági és közoktatási reformokat is visszautasítottak, háttérbe szorították a haladó szellemű embereket, stb.
Az 1825-ös, majd az 1830-as országgyűlés is kudarccal, kompromisszummal ért véget, de a nemzetnek akkor még voltak illúziói. 1836-ra azonban már nyíltan felszínre kerültek a kibékíthetetlen ellentétek.
A Szózat tehát abban a válságos történelmi pillanatban született, amikor a Metternich-féle abszolutista kormányzat és a magyar nemzet közötti ellentét az egész reformkor során a legélesebb volt, sőt, nyílt szakításra került sor. A cenzúra, az árulás, a besúgás, a felkorbácsolt közhangulat, a felháborodás, a félelem és a rettegés légkörében éltek az emberek, szóval sorsdöntő és jellempróbáló időszak volt.
A társadalmi haladás és a nemzeti függetlenség ügye megtorpant. A bécsi kormányzat részint erőszakkal, részint csábítgatással, megvesztegetéssel, különféle mesterkedésekkel sikeresen eltántorított a haladás ügyétől nem egy magyar nemest.
Vörösmarty jelleméről sokat elárul, hogy éppen akkor, amikor kockázatos volt jó magyarnak lenni, ő megírt egy olyan verset, amely a haza iránti rendületlen hűségről és szeretetről szól.
Ebben a kritikus, reményvesztett időszakban ugyanis a nemzetnek arra volt szüksége, hogy valaki a lelkére kösse a haza ügyét.
Ekkor még nem lehetett előre látni, mi lesz Bécs és Magyarország konfliktusának végkimenetele. Nem lehetett előre látni az 1839-es országgyűlés eseményeit, nem lehetett tudni, hogy nyílt forradalom kirobbanásától félve Bécs végül meghátrál (szabadon engedték Wesselényit, Kossuthot, stb.), és nem lehetett előre látni az 1848-ba torkolló igazi reformkorszak kibontakozását sem. A hazafiak elcsüggedtek a reformszellem lanyhulása miatt, kezdték elveszíteni a reményt.
Ezért a költő úgy érezte, szólnia kell a nemzethez. Ki kell mondani, hogy ebben a súlyos helyzetben hűségre és önfeláldozásra van szükség, mert most vagy előbbre lépünk, és eljön egy jobb kor, vagy elbukunk a harcban és meghalunk („Még jőni kell, még jőni fog / Egy jobb kor…” – „ Vagy jőni fog, ha jőni kell, / A nagyszerű halál”).
Ez a jobb élet vagy halál kérdéskör volt az egész korszak alapkonfliktusa, a történelmi lényeg, amit Vörösmarty már ekkor észrevett és versében éreztetett, de ami majd csak 1848-ban válik mindenki számára nyilvánvalóvá.
Ebben az értelemben tehát a Szózat egy alkalmi vers, amit a politikai aktualitás hívott életre. A költő reagál a korabeli politikai élet eseményeire, állást foglal és utat mutat a reformkor fordulópontján.
Ugyanakkor, bár eredetileg konkrét helyzethez kötődik, a Szózat mind tartalmilag, mind esztétikailag túlmutat a konkrét körülményeken. A költő a politikai, történelmi és erkölcsi összefüggéseket úgy ragadja meg, hogy közben általános érvényre emeli őket. Így válhatott a Szózat az adott pillanaton túlemelkedve általánosságban a hazaszeretet egyik legszebb énekévé.
Vörösmarty úgy látta, a magyar embernek és Magyarországnak egy a sorsa: az egyénnek együtt kell élnie vagy meghalnia hazájával. Ennek a gondolatnak ad hangot a Szózatban.
Olvassuk most el a verset!
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
