Az Ekhnáton jegyzeteiből című vers 1957 és 1969 között íródott a szerző feljegyzése szerint. Ez a költemény nyitja a 7 versből álló Ekhnáton-ciklust. 1967-ben jelent meg a Napforduló című kötetben.
Nemes Nagy Ágnes rendkívül tudatos költő volt, az „újholdasok” vezéregyénisége (férjével alapították az Újhold című folyóiratot 1946-ban, de a lapot 1948-ban betiltották). A kommunista rendszerben háttérbe szorult, egészen az 1960-as évek elejéig nem engedték érvényesülni. Versei csak a Vigíliában jelenhettek meg. Az 1980-as évektől lett egyre elismertebb költő, verseit több nyelvre lefordították.
Költészete a második világháború utáni modern líra egyik legjelentősebbé életműve. Akárcsak Pilinszky János, ő is a líra tárgyias, a személyességet háttérbe szorító változatát művelte. A költészetet az ismeretelméleti gondolkodás egyik formájának tartotta, a módszeresen kérdező és kételkedő tudásvágy megnyilvánulásának.
Számára a vers nem a lírai én világa, hanem a nyelvvel való küzdelem erőtere, hiszen a nyelv megelőzi a műalkotást, a nyelv az ismeretek megszerzésének eszköze és tere. Míg a világ, a valóság nehezen kiismerhető, addig a vers esztétikailag rendezett. Ugyanakkor Nemes Nagy Ágnesnél nagy szerepe van a hiánynak, a csöndnek, a ki nem mondott dolgoknak. Fontos eszköze a kihagyásokból eredő sűrítettség.
Költészetét sokan a hermetizmussal hozzák összefüggésbe, amely egy 20. századi költői irányzat, a széles közönség számára nehezen érthető, titokzatos költészetet jelent. Nemes Nagy Ágnest azért kötik ide, mert különösen kései verseiben a nyelvi jelek nem vonatkoztathatók a versen kívüli valóságra, a jel csak önmagára vonatkozik, így a jelentések megsokszorozódnak.
Ő maga nevezte el költészetét objektív lírának. Az Ekhnáton jegyzeteiből filozófiai érzékenységet mutató alkotás, amely a modern ember élményét fejezi ki: mi marad, ha „Isten meghalt”? Ez a kérdés a 20. század elején, Nietzsche nyomán vált a korszak alapkérdésévé. Ha nincs abszolút norma és érték, amihez az ember tartja magát, ami az életnek kereteket ad, akkor mi marad?
A modern kor tudvalevőleg töredezettnek tapasztalja a világot, a személyiséget pedig osztottnak, és az egységes világmagyarázatokat már hiteltelennek érzékeli. Megkérdőjelezi a vallásos világmagyarázatokat, Isten létezését is. Ennek következtében lépett fel egyfajta hiányérzet, amit „világhiány”-ként írtak le. Ez végső soron egyfajta elbizonytalanodás, hogy az életnek van-e értelme.
Ekhnáton jegyzeteiből
Valamit mégis kéne tennem,
valamit a gyötrelem ellen.
Egy istent kellene csinálnom,
ki üljön fent és látva lásson.
A vágy már nem elég,
nekem betonból kell az ég.
Hát lépj vállamra, istenem,
én fölsegítlek. Trónra bukva
támaszkodj majd néhány kerubra.
És fölruházlak én, ne félj,
ne lásson meztelen az éj,
a szenvedést kapcsold nyakadra,
mintha kerek vércsík fakadna,
s az legyen langyos köpenyed:
szerettem növényeidet.
S helyezd el ékszeres szivedben:
hogy igazságra törekedtem.
Ennyi elég is. Mondd ki: jó itt,
és tedd hatalmas funkcióid,
csak ülj és nézz örökkön át.
Már nem halaszthatlak tovább.
Az Ekhnáton jegyzeteiből műfaja gondolati költemény. A lét legvégső kérdéseivel foglalkozik, filozófiai ihletettségű gondolatokat mond ki, egyetemes világmagyarázatot teremt.
Hangulata kezdetben kétkedő, zaklatott, aztán elégedett. A beszédmód – ellentétben a személytelen címmel – már kezdettől fogva személyes, sőt, a spontaneitás hatását kelti.
Témája szerint filozófiai tartalmú mű, melynek középpontjában a beszélő önkeresése, életének értelmezése áll. Az ember időtől és tértől függetlenül mindig vágyik arra, hogy álljon mellette valaki, valami, aki/ami az életét értelmessé teszi. Ez lehet egy isten is, aki segít uralkodni a káosz felett.
Ugyanígy örök vágya az embernek az is, hogy valami maradandót alkosson, és így igazolja saját létjogosultságát. E nélkül gyötrelmes az élete, ezért amikor mindezek nincsenek meg, igyekszik helyrebillenteni az egyensúlyt, megalkotni a maga „istenét”, azaz a maga szabályait, életét.
Kifejezőeszközök: fokozás, hasonlat, felszólítás, önmegszólítás
Anakronisztikus motívumok: beton, kerub – időtlenítik, kitágítják a szituációt
A beszédhelyzet meghatározatlan. A cím naplószerűséget sejtet.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
