Az elemzés vázlata:
● Bevezetés
● A Jónás könyve keletkezése
● A Jónás könyve szerkezete, műfaja, stílusa, verselése
● A babitsi Jónás története
● Jónás könyve, Első rész
● Jónás könyve, Második rész
● Jónás könyve, Harmadik rész
● Jónás könyve, Negyedik rész
● A próféta alakjának megjelenítése a Jónás könyvében
● A bibliai és a babitsi Jónás-történet különbségei
● Jónás története mint a költői életút allegóriája
● A Jónás könyve és a 20. századi művészlét
Másik, rövidebb elemzés ITT olvasható.
Ady halála után Babits Mihály akarva-akaratlanul is irodalmi vezér lett, hiszen 1929-től ő szerkesztette a Nyugatot és a szegény sorsú írókat támogató Baumgarten Alapítványnak is kurátora volt. Sok fiatal alkotó ragaszkodott hozzá, pl. Radnóti Miklós és Illyés Gyula is.
Akkora befolyása, tekintélye volt, mint egykor Kazinczy Ferencnek vagy Vörösmarty Mihálynak. Ezt a helyzetet azonban Babits felelősségvállalásként és kötelességként élte meg, nem érezte jól magát ebben a szerepben.
Természete szerint nem volt harcos forradalmár költő, s ellentétben Adyval neki egy porcikája sem kívánta a prófétaszerepet.
A közszerepléstől is húzódozott, és akárcsak a bibliai Jónás, szívesen elmenekült volna közéleti feladatai elől. Mégsem tette, mert erkölcsi kötelességének tartotta, hogy helytálljon ott, ahová Isten rendelte őt.
Adyval ellentétben ragaszkodott a politikamentes költészethez (művészként elefántcsonttoronyba vonult). Nem akart leereszkedni a mindennapok politikai vitáiba, alámerülni az élet mocskába: ő az elszigetelt, csendes, nyugodt életet, a szemlélődést és a bölcselkedést szerette.
Az első világháború idején írt ugyan háborúellenes verseket, de igazán csak élete végén, a fasizmus térhódítását látva ébredt rá, hogy apolitikussága erkölcsileg és művészileg is helytelen.
Mint nyilatkozta: „Álljon-e ki az író politikai meggyőződései mellett? Vívjon-e harcokat az írás harcain kívül is? Iparkodjon-e hatni az aktuális kérdések megoldására?… Ezekre a kérdésekre csak egyetlen felelet lehetséges: igen… De micsoda felelősség is ez egyúttal.”
A Jónás könyve keletkezése
1938 februárjában, gégeműtétje előtt (1937-ben állapították meg nála a gégedaganatot) merült fel benne, hogy az Ószövetség szövegei közé tartozó Jónás próféta könyvét feldolgozza líriko-epikai formában.
A választás nem volt véletlen: a hit és a hithez való viszony problémája ugyanis végigkísérte Babits életét. Gyermekként járt vasárnaponként templomba, ráadásul egyik nagybátyja kanonok volt.
Egyetemista korában Babits eltávolodott a vallási dogmáktól, mert ezek készen kapott eszmények voltak, márpedig ő filozófiailag akarta megalapozni világszemléletét. Egy ideig az istenhit alig-alig kapott szerepet műveiben, az első világháború vége felé azonban ismét érdekelni kezdte a téma. A Biblia mint versszervező erő egyre nagyobb szerephez jutott a műveiben.
A próféta-téma még inkább érdekelni kezdte akkor, amikor a németek megszállták Ausztriát 1938-ban (Anschluss). Babits Magyarország, sőt, egész Európa pusztulásától rettegve azon tűnődött, mit tehet a költő, a próféta a barbár erőszak ellen. A próféta és a hatalmon levők szembenállása izgatta a képzeletét.
A Jónás könyvét súlyos operációja után, a betegágyon fekve vetette papírra, akkor, amikor betegsége teljes némaságra ítélte, és csak beszélgetőfüzetei segítségével tudott kommunikálni a külvilággal.
A mű a Nyugat 1938. szeptemberi számában jelent meg először. Később Babits külön kötetben is kiadta, ez volt utolsó verseskötete, amely 1940-ben jelent meg, és a Jónás imája c. verset is tartalmazta.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
