A Jónás könyve szerkezete, műfaja, stílusa, verselése
A Jónás könyve négyrészes elbeszélő költemény, amely tulajdonképpen parafrázis: a bibliai Jónás próféta könyvének átirata, átdolgozása.
A mű első részében Jónás menekül Isten parancsa elől, a második részben kerül a hal gyomrába, a harmadik rész játszódik Ninivében, a negyedik rész pedig egyfajta vita az Úr és Jónás között.
Az 1. és a 3. rész a „külvilágban” játszódik, a 2. és a 4. rész pedig Jónás fejében, tudatában (a hal gyomrában és a pusztában is egyedül van és gondolkozik vagy imádkozik, így ezek a részek kevésbé epikusak, cselekményesek).
Babits a késleltetés eszközével élve fokozza a hatást: az olvasó mindig vár valamit (az 1-2. részben Isten akaratának teljesülését, a 3-4. részben a prófécia beteljesülését).
A költő az ellentét eszközét használva ad dinamizmust a műnek:
- Isten kiválasztja Jónást, de ő megszökik.
- Az Úr előbb megbünteti a prófétát (lenyeleti a cethallal), aztán megmenti.
- A prófécia Ninive pusztulásáról szól, de a város mégsem pusztul el.
- Jónás figurája magasztos is, nevetséges is (groteszk).
A Jónás könyve valójában egy lírai önvallomás Babits részéről. Bár Jónás a mű főhőse, Babits valójában önmagáról beszél: saját önéletrajzát rejti a bibliai történet mögé. Azt a kérdést boncolgatja: Ki vagyok én? Mi a szerepem a világban? Mi a szűkebb közösségemben? Jónás Babits tükörképe, így története nem más, mint a költő küzdelme a költői szerepfelfogással.
Jónásban Babits úgy festette meg saját önarcképét, hogy kívülről nézte önmagát. Persze, azért nem állítható biztosan, hogy mindenben azonosult a főszereplővel.
A mű hangvétele ironikus, márpedig az irónia által Babits eltávolítja magától a főhőst, mintegy elidegeníti. Ennek következtében objektívebben tudja megfigyelni.
A küldetéstudat emelkedettséget ad a költeménynek, ugyanakkor irónia, sőt, groteszk humor is jellemzi. (Illyés Gyula szerint Babits nevetett a betegágyban fekve, miközben a Jónás könyvét írta.)
A humor forrása néha helyzetkomikum, időnként az, ahogy a költő a köznyelvi elemeket és az archaikus nyelvi elemeket keveri. Humor forrása az irónia is, pl. Jónás egy helyen azt mondja, „sós hús lett belőlem” (ez egy kifejezetten groteszk rész, amikor a cet gyomrában van).
A patetikus-tragikus és az ironikus-komikus hangnem kettőssége végig jelen van a műben. Az emelkedett stílust úgy éri el Babits, hogy utánozza a Biblia ódon nyelvét, azaz archaizál. Ez a témához illő régies színezetet ad a műnek.
Megjelennek pl. a mai beszédben már nem használt, régies múlt idejű igealakok, pl. fölkele, elbocsátá, üvölté, így lőn, rühellé (elbeszélő múlt) stb.
Az egykori bibliafordítók latinizmusait is alkalmazza Babits (erőteljesen érezhető pl. a Károli Gáspár-féle, 1590-ből származó fordítás hatása). Latinizmusokat, azaz olyan szószerkezeteket használ, amelyek a latin nyelvből tükörfordítással kerültek a magyar szövegbe, ezért nem a magyar nyelvtani szabályokhoz igazodnak, pl. „futván az Urat” szerepel ahelyett, hogy „futván az Úr elől” (mert a latin „fut” igének tárgy a vonzata).
A komikum ellenben az alacsonyabb nyelvi rétegből származik. Azaz a hétköznapi beszédből vett szavakat, élőbeszédszerű fordulatokat használ Babits az irónia eszközeként, pl. rühellé a prófétaságot, a fene vizen át, olyat bődült bozontos szája, stb.
Az egész mű nagyon tömör, letisztult, és tele van aforizmatikus, tömör szólásokkal, szállóigékkel.
A költemény egyenetlen hosszúságú, páros rímű jambikus sorokból áll. Szándékosan gyakoriak a sorátlépések és a pongyola rímek, mivel Babits a versformát is a témához és a kettős hangnemhez akarta igazítani.
A mű szándékolt egyszerűsége mögött azonban hatalmas műgond rejlik, ami jellemző volt Babitsra.
A költeményben népmesei elemek is felbukkannak, pl. a hármas szám szerepe: három napot és három éjszakát tölt Jónás a cet gyomrában. Ninivében is olyan kalandokon megy át, mint egy mesehős: először a piacon, majd a színészek terén, végül a hatalmasok előtt próbálkozik.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!
