A Gyűlölöm szerkezetileg két mondatból áll, amelyek tartalmilag ellentétesek egymással. Így a mű két egységre bontható fel:
Az 1. egység (1. mondat) a verskezdet, melyben a lírai én kinyilvánítja, hogy gyűlöli azokat a katonákat, akik a lakomákon, borozgatás közben háborús hőstetteiket mesélik el. Ennek oka az, hogy gyűlöli a háborút, a pusztítást. Azok, akik pozitívan beszélnek a háborúról (pl. hősiességüket ecsetelik), lényegében a háborúra uszítanak, ezért a lírai nem szereti őket.
A görög eredetiben a „Nem szeretem” forma szerepel a vers felütésében. A magyar fordításban Radnóti egy sokkal erőteljesebb kifejezést használ (gyűlölöm), amely jóval több ellenséges érzületet közvetít, mint Anakreón lanyha nemtetszése. Ez a különbség valószínűleg abból ered, hogy Radnóti a vers lefordításával a saját korának akart üzenni.
A 2. egység (2. mondat) arról szól, hogy mit kedvel a vers beszélője. Kedveli a szerelmet, a szépséget és a költészetet. Vagyis azt szereti, ami a szellemmel kapcsolatos, és nem az öldökléssel, a pusztítással.
Azokat az embereket kedveli, akik a szépre, a jóra, a boldogságra, a pillanat élvezetére tanítanak.
A Gyűlölöm verselése időmértékes, két disztichonból áll.
Anakreónnak és költészetének (az ún. „anakreóni dalok”-nak) az utókorra való hatása felmérhetetlen. Témái örök életűek, így sok költőutód akadt évszázadokon át, aki mesterének tartotta és gondolatait elismételte. Már a római lírikusok is mintaként tekintettek rá, s követték a későbbi korok alkotói is, pl. Goethe, a magyar költészetben pedig Csokonai Vitéz Mihály (aki Anakreóni dalok címmel írt verseskötetet).
köszkösz