
Anakreón Gyűlölöm című verse a Kr. e. 6. században keletkezett ión nyelvjárásban. Szapphóval és Alkaiosszal ellentétben Anakreón nem leszboszi volt: Teósz szigetén született, de élete egy részét udvari költőként élte le Szamosz szigetén, egy művészetpártoló türannosz udvarában, akinek halála után Athénba költözött. Életéről egyébként keveset tudunk: a fennmaradt források megbízhatatlanok.
Anakreón az életörömnek, az élet élvezetének, a bor mámorának és a szerelem gyönyörének költője volt. Az élet rövidsége miatt értékesebbnek tartotta a könnyed életet, mint a háborút, a hírnevet és a hősi halált. Ezzel gyakorlatilag új értékrendet teremtett, és ezt az új értékrendet hirdette műveiben olvasói számára.
Az addigi értékek (azok, amelyek a hősi epika korszakát jellemezték) az ő szemében már hiteltelenek voltak. Költészetével sem a közösséghez akart szólni, hanem személyes érzéseit, hangulatait örökítette meg, pillanatnyi lelkiállapotát fejezte ki.
Legsikeresebb verseit az idő múlásáról, az élet rövid voltáról írta: gyorsan múlik az élet, és mindenkire halál vár, ezért legokosabb kiélvezni az élet szépségeit, amíg fiatalok vagyunk és lehetőségünk van rá.
Ő maga egyébként hosszú életet élt, és egész hosszú élete során ezt az elvet követte: még idős korában is Aphroditénak és a Múzsáknak (azaz a szerelemnek és a költészetnek) hódolt. Az öregedést fenyegető dolognak tartotta, mert megfosztja az embert az élvezetektől.
Ránk maradt verstöredékei arról tanúskodnak, hogy teljes érdektelenséget mutatott a közélet, a politika eseményei iránt. Versei politikamentesek, könnyed hangvételűek, játékosak, könnyed dallam, tréfás és melankolikus bölcselkedés, valamint nagy érzelmi telítettség jellemzi őket.
Gyűlölöm
Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett bort iszogatván
háborút emleget és lélekölő viadalt.
S kedvelem azt, aki bölcs és Aphrodité meg a Múzsák
szép adományairól zengve szeretni tanít.
(Radnóti Miklós fordítása)
A vers műfaja epigramma, hangneme határozott, ugyanakkor melankolikus bölcselkedést is tartalmaz. Témája a két életmód és a költő velük kapcsolatos érzelmei. Újdonsága a nyíltság és szókimondás.
Anakreón egy örök érvényű igazságot fogalmaz meg: a háború kegyetlen, megöli a lelket, megfosztja az embert az élet szépségeitől és a boldogságtól. Ezért nem lehet érték a költő szemében. Ő más dolgokat tart értékesnek: neki érték a szerelem, a költészet és a játék. Ezek időtlen, örök dolgok, mindenkor mindenkit megérintenek, míg a háború és a politika az adott kor aktuális eseményeihez kapcsolódik.
Kifejezőeszközként a költői jelzőket nevezhetjük meg.
A cím a költemény első sora.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!



köszkösz