A csinovnyik halála: Csehov egyik korai novellája, 1883-ban keletkezett. Korai művei közül a legsikerültebb. Első korszakát rövid, szarkasztikus, szatirikus, gúnyos hangvételű írások jellemzik, ebben a novellában azonban van valami kegyetlen is.
Műfaj: novella.
Korstílus: realizmus.
Téma: Csehov novelláiban a hétköznapiság válik az irodalmi alkotás témájává. A csinovnyik halála egy kishivatalnokról szól, aki meghal egy tüsszentés miatt. Témája a kisember nyomorúsága, kiszolgáltatottsága, a társadalmi hierarchia bénító, fogva tartó ereje. A társadalmi determináltság (meghatározottság) a humánum ellen hat, megbéklyózza az embert.
Hangnem: Csehov minden felháborodás, harag nélkül ír. Legfeljebb csodálkozó értetlenséget látunk nála amiatt, hogy milyen ostobán és képtelenül élnek az emberek.
Műveiben a tragikumot rendszerint komikum színezi, így hangvételük, látásmódjuk groteszk. A csinovnyik halála is groteszk és tragikomikus, iróniájába azonban részvét is vegyül.
Hangulat: Csehov novellái líraiak, erős hangulatiságuk van.
Cím: utal a befejezésre. (A csinovnyik orosz szó, hivatalnokot jelent.)
Helyszín: a színház (Árkádia Színház), Cservjakov lakása, Brizzsalov fogadószobája
Időtartam: a mű kb. 2-3 nap eseményeit beszéli el
Szerkezet:
Alaphelyzet: a csinovnyik, azaz kishivatalnok (Ivan Dmitrics Cservjakov) az Árkádia Színházba megy. Ül a színházban, kiegyensúlyozottan, boldogan és élvezi az előadást.
Bonyodalom: hirtelen fordulat: tüsszentenie kell, és véletlenül letüsszenti az előtte ülő Brizzsalov, a tábornoki rangban levő államtanácsos kopasz fejét. Prüsszentése után a tábornok törülgetni kezdi a tarkóját.
Kibontakozás: rögtön az jut eszébe, hogy ez egy magas állású ember, bár egy másik hivatalban dolgozik, nem az övében. Arra gondol, hogy ebből még baja is lehet, ezért odahajol a tábornokhoz és bocsánatot kér.
A tábornok azt feleli, semmi az egész, azonban Cservjakov tovább erőlteti a dolgot. Másodszorra a tábornok már türelmetlen, indulatos, zaklatásnak érzi a bocsánatkéréseket (ezt meg is mondja: „ne zaklasson már”).
Cservjakov ettől kezdve nem tudja élvezni az előadást. A szünetben még egyszer bocsánatot kér és megmagyarázza, hogy nem szándékosan tette. Brizzsalovot egyre jobban ingerli, hogy ilyen aprósággal zaklatják. Azt feleli, már rég elfelejtette a dolgot, de a csinovnyik úgy érzi, gyűlölet árad a szeméből.
Cservjakov otthon elmondja a dolgot a feleségének, aki azt tanácsolja, menjen el a tábornokhoz a hivatalába bocsánatot kérni, nehogy azt higgye, hogy nem tud viselkedni. Másnap Cservjakov felveszi vadonatúj hivatali egyenruháját és elmegy a tábornok irodájába, ahol kérelmezők vannak, és újra bocsánatot akar kérni, de a tábornok végig se hallgatja, beszélni se akar vele.
Cservjakov megijed attól, hogy a tábornok haragszik rá. Amikor már az összes kérelmező elment, újra odamegy bocsánatot kérni. A tábornok ekkor már úgy érzi, csúfolódik vele ez az ember.
Cservjakov nem tudja lezárni magában a dolgot. Kicsit megsértődik, hogy a tábornok nem érti meg, és végig se hallgatja, ennek ellenére úgy érzi, muszáj lesz kiengesztelnie. Nem akar többet elmenni bocsánatot kérni, inkább a levélírás mellett dönt. Csakhogy nem tudja, mit írjon, ezért beletörődik, hogy kénytelen lesz személyesen elmenni megint, hogy kimagyarázkodjon.
Tetőpont: másnap újra elmegy a tábornok irodájába, aki ekkor már úgy feldühödik, hogy mérgesen elzavarja (rákiált, hogy takarodjon el).
Megoldás: Cservjakov ezt úgy a szívére veszi, hogy lelkileg teljesen összeomlik. Hazaérve le se veti vadonatúj egyenruháját, csak végigdől a díványon és meghal. Ezzel a tragikomikus csattanóval zárul a novella.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
