Babits Mihály: A lírikus epilógja, Cigány a siralomházban, In Horatium, Messze... messze..., Fekete ország, Hegeso sírja, Esti kérdés, Az őszi tücsökhöz, Húsvét előtt, Fortissimo, A gazda bekeríti házát, Mint különös hírmondó, Csak posta voltál, Ősz és tavasz között, Petőfi koszorúi, Vers a csirkeház mellől, Balázsolás, Jónás könyve, Jónás imája

A Fekete ország formailag szabálytalan tagolású, szövegképe astrofikus (nem bomlik versszakokra). Szótagszáma változó.

Verselése újszerű. A hangsúlynak és az időmértéknek is kiemelkedő szerepe van (choriambusok), a sorvégi rímek mellett a belső rímek is csengenek. Ritmikája meghökkentően újszerű és szokatlan, szinte már kopog a vers. Babits teljesen átadja magát a ritmusnak, a művészi igényességnek.

Verseit általában is a tökéletes formabravúr jellemzi. Minden verstani tudás a kisujjában van, bármilyen strófát könnyedén tud alkalmazni. És fontos is volt a számára, hogy tökéletesen, finom szerkezetekben, ritmusokban adja elő a mondanivalóját. (Ez az ő jellegzetes tulajdonsága, nem minden költőre igaz, Adynál pl. sokszor nem is rímelnek a sorok.)

A Fekete ország a szó mágiájával él, a szó varázserejével, olyan az egész költemény, mint egy ráolvasás. Több korai Babits-versre jellemzők a variálva ismétlődő szókapcsolatok, a litániaszerű felsorolások és halmozások, amelyek a különleges, pulzáló versritmus lelkét jelentik.

Oldalak: 1 2 3