Thomas Mann, a Tonio Kröger, és a Mario és a varázsló szerzője

Thomas Mann Tonio Kröger című műve 1903-ban keletkezett. Erősen önéletrajzi ihletettségű alkotás, mely tekinthető az író fiatalkori regényének, a Buddenbrook háznak egyfajta folytatásaként is, minthogy a családregény negyedik nemzedékének (Hanno története) egyfajta változatát adja (a főhős Hanno sorsának másfajta alakulását járhatja végig).

Thomas Mann egyik irodalmi irányzathoz sem tartozott, mégis a 20. század első felének összegző alkotója. Főként annak a polgárságnak a hanyatlását ábrázolta, amely a nagy francia forradalom után Európa-szerte diadalmaskodott, és amelynek szemléletét, életérzését annak idején Goethe fejezte ki és összegezte.

E társadalmi réteg hanyatlásának ábrázolásával Thomas Mann egy világtörténelmi korszak lezárulását fejezte ki. Mindeközben a polgári értékrend legnemesebb értékeinek elszánt védelmezője lett, hiszen ezek az értékek nem váltak időszerűtlenné, csak a 19. századi megjelenési formáik avultak el.

Thomas Mann kifejezetten intellektuális író, ábrázolásmódja allegorikus-szimbolikus. Ez azt jelenti, hogy bár reálisan megjeleníti a valóság konkrét tényeit, ezek a tények mindig jelképszerűek: más tényekre és jelenségekre utalnak, vagyis túlmutatnak önmagukon.

Így aztán Thomas Mann írói világában a tárgyilagos ábrázolás mögött mindig rejtett összefüggések érzékelhetők. Távoli, homályos kapcsolatokat keresett a természeti, társadalmi és pszichológiai jelenségek között.

Alkotómódszerét nagyfokú tudatosság jellemzi. Regényei nem annyira regényszerűek, hanem inkább esszé jellegűek. Hasonlóan Platónhoz, aki dialógus-formába öntötte a gondolatait, Thomas Mann is gondolatokat akar közvetíteni elsősorban. Művei olykor a platóni dialógus-forma modern változatának is felfoghatók.

Regényei emellett erősen önéletrajzi jellegűek, mivel Thomas Mann markánsan vallomásos író. Ugyanakkor megvolt az a képessége, hogy személyes élményeit szimbolikussá tegye, és ezáltal elválassza a saját életétől. Például a Tonio Kröger fő témája, a főhős vergődése a polgári és művészi életforma között, a két eltérő szerep között, Thomas Mann-nak egyik alapvető személyes élménye volt.

Műveinek egyik központi témája éppen ez: a művész helye a modern világban, s ezt a témát dolgozza fel a Tonio Kröger is. Thomas Mann úgy látta, hogy áthidalhatatlan ellentét van az élet és a művészet, a polgár és a művész között.

A művész nem tud normális, egészséges, mások által megszokott módon élni, neki csak az átlagostól eltérő, rendkívüli életre van lehetősége. Emiatt fennáll a veszély, hogy életellenes, gyenge és beteges lesz.

Az író az értékek kiegyenlítődésében keresi a harmóniát, de az ellentétek élet és művészet, polgár és művész között áthidalhatatlanok. Ebből fakad, hogy Thomas Mann írói szemléletét és egész művészetét irónia járja át.

Az embereket és a világot kívülről és felülről szemléli (ugyanakkor szánalommal és megértéssel is). Mindennel szemben elkötelezetlen, mindennel szemben ironikus, ugyanakkor ezt az ironizáló magatartást is ironizálja.

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!