Thomas Mann, a Tonio Kröger, és a Mario és a varázsló szerzője

Nyelvi eszközök, elbeszélésmód

A cselekmény feltűnően szegényes és mozaikos, maga a történetmondás háttérbe szorul. Ugyanakkor fontos szerep jut az elbeszélői reflexióknak és Tonio Kröger függő beszédben közölt monológjainak.

A szöveg ritmusát párbeszédekből megalkotott jelenetek, történetmondás, elbeszélt monológ és esszéisztikus elbeszélői értelmezés ismétlődése adja.

A szereplők a cselekményben nem töltenek be fontos funkciót. Szerepük csak az, hogy segítik a főhős érzéseinek, gondolatainak előhívását, ill. hogy apropót, lehetőséget adnak az elbeszélői reflexiók, az intellektuális tartalom elmondására.

 

Motívumok, szövegszervező erők

Vannak visszatérő motívumok, ezek és az ellentétek szervezik a szöveget. Visszatérő motívum pl. a Don Carlos-történet megismétlése, a táncjelenet, Lübeck utcái.

A fő ellentétek: a barna hajú Tonio és Magdalena, fiú és lány, valamint a szőke Hans és Ingeborg, a művészek és polgárok világa, észak és dél szembenállása.

Ezek a motívumok és ellentétek új és új jelentést adnak a szövegnek.

Jelképek:

  • szőke, kék szemű emberek világa = az átlagemberek, a polgárság életformája
  • barna hajúak és barna szeműek világa = művészvilág, a művészek vagy művészi hajlamú emberek életformája

 

Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!