Az alábbi műelemzés Baróti Dezső Árnyékban éles fény c. könyvének, valamint Vaderna Gábor és Imre László Szép Ilonka-tanulmányának felhasználásával készült.
Másik, részletes elemzés a műről iTT.
Vörösmarty Szép Ilonkája a legérzelemtelibb, „leghamvasabb” magyar versek egyike. Az ihletet Bajza József és Kisfaludy Károly hasonló témájú művei adták a költőnek. A hősnő alakjában a szentimentalizmus nőideálját fogalmazta meg, így a vers egyfajta lírai búcsú a szentimentalizmustól, melynek témáit, hangvételét épp ekkortájt kezdte száműzni költői világából.
Vörösmarty kielégületlen boldogságvágya, szerelemvágya, talán Perczel Etelka iránti vonzalmának emléke érhető tetten a költeményben. A hervadó virág képével érzékeltetett lassú halál az Etelka-szerelem elhalását tükrözheti.
A téma (a pillangót kergető lány képe, az érzelmes vadászkaland) meglehetősen közhelyesnek számított, gyakran megjelent a kor különféle alkotásaiban. De az is tény, hogy a korszak (az 1830-as évek) leányainak a valóságban is kedvelt szórakozása, szokása volt a játékos lepkekergetés (ezért ilyesféle jelenet számos képzőművészeti alkotáson is megjelenik).
A Szép Ilonka keletkezésének táján honosodott meg nálunk a ballada műfaja, így Vörösmarty kortársai balladának tekintették a verset műfajilag. Ám a mű töredékes kompozíciója és homályossága ellenére sem igazi ballada. Később románcnak, idillnek tartották (mert a költemény az akkori értelmezések szerint majdnem végig boldogságot ígérő románc marad), ma inkább elbeszélő költeménynek tekintjük.
A mű férfi hősében, Hunyadi Mátyásban Vörösmarty saját emberideálját, a férfias, a tettre kész hazafit formálta meg. A hazafiúi feladatok hívó szavára a kínálkozó szerelmet feláldozó király sorsában a költő saját sorsát jelenítette meg (tudjuk, hogy Vörösmarty önfeláldozó, kötelességtudó hazafi volt, akinek sokféle közérdekű munkája legszebb éveiben nem adott időt, lehetőséget a magánéleti boldogság megtalálására).
Maga a költemény egy szerelmi tragédia elbeszélése, amely a reformkor levegőjét árasztja. Korstílusát tekintve valahol a romantika és a realizmus határán helyezkedik el.
Vörösmarty történelmi témát dolgozott fel, de ez csak a mű II. részéből derül ki az olvasó számára (amikor a Hunyadiak és Mátyás neve elhangzik). A reformkor hajnalán megélénkülő Mátyás-kultusz a honért és a közjóért élő, a néppel kötött szövetségéhez hű felvilágosult uralkodó eszményképét vetítette rá a XV. századi feudális uralkodóra. A korszakban tucatjával születtek a nagy magyar királyról szóló irodalmi művek, melyekben Mátyás a Szép Ilonkáéhoz hasonló szerelmi történetek hőse.
Érdekes, hogy az egyes mozzanatoknak, szereplőknek külföldi előképük is van. Peterdi pohárköszöntője például Voltaire Henriade című, híres eposzának Philippe de Mornayját juttathatja eszünkbe, aki a klasszikus francia tragédiák kötelességtudatra ébresztő öreg harcosainak hagyományába illeszkedik bele.
Mátyás alakja pedig IV. Henrik királlyal rokonítható, aki ugyanolyan önkritikus szavakkal ébred rá uralkodói kötelességére. IV. Henrikról, a franciáknak a mi Mátyásunkéhoz hasonló népszerűségnek örvendő királyáról a hagyomány tudni véli, hogy egyik-másik szerelmi kalandját egyszerű vadásznak öltözve bonyolította le, így a Vörösmarty által ábrázolt vadász alakja is lényegében a IV. Henrik-mondakörre vezethető vissza.
A Szép Ilonka tehát sablonos témát dolgoz fel, amelyet korábban is már ezerszer feldolgoztak, Vörösmarty mégis remekművet tudott formálni belőle. A cím egy kedves hangzású női név, melynek sokat ígérő hangulati értékei vannak (szerelmi történetet sugall). A címszereplő mellett legalább olyan fontos Mátyás alakja, aki terjedelmileg majdnem olyan nagy helyet foglal el a műben, mint szép Ilonka: a 132 sorból legalább 60 sor a királlyal kapcsolatos.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 2. oldalra!
