Az egyetlen tisztességes, törvényes út a házasság lenne, de az lehetetlen. Az ország főurai soha a történelem során nem járultak hozzá ahhoz, hogy a király rangon alul nősüljön: ha Mátyás megkockáztatja, akár a trónt is elveszítheti. Ráadásul népéhez, fogadalmához is hűtlenné válna, mert házasságával nem szolgálná az ország érdekét. (A király házassága mindig politikai szövetséget jelentett egy külföldi uralkodóházzal, de ha saját alattvalói közül választott feleséget, akkor is a leghatalmasabb főurak egyikének lányát vette el.)
De nemcsak erről van szó. Ráadásként még a férfi őszintétlensége is fájhat Ilonkának, hiszen joggal érzi becsapottnak magát. Mátyás nemcsak eltitkolta kilétét, de az álruha segítségével megtévesztette, hamis reményeket keltett benne. Úgy viselkedett, mintha szabadon szerethetnék egymást, holott mindvégig tudatában volt a kettejüket elválasztó társadalmi különbségnek.
Ilyen gondolatok kavaroghatnak a lány fejében. Mindez lehetséges, de meg kell itt említenünk még egy fontos tényezőt: nem Ilonka, hanem az öreg Peterdi mondja ki, hogy ne keressék fel Mátyást, hanem menjenek inkább haza. Ez persze nem jelenti azt, hogy Ilonka nem ért egyet vele, de azt sem jelenti, hogy egyetért. Nem tudjuk meg, mit gondol, még az is lehet, hogy maradna, ha Peterdi nem szorgalmazza a hazatérést.
Elgondolkodtató, hogy nem a saját akaratából indul haza. Engedi, hogy nagyapja döntsön helyette, és egyetlen szava sincs, megadóan, engedelmesen hazamegy az öreggel. A lelki összetörtség is okozhatja passzivitását, akarati bénultságát, de lehet személyiségjegye is, vagy tanult viselkedésforma, ami a kor társadalmi elvárásaiban, a női kezdeményezőkészséget korlátozó mentalitásában gyökerezik. Az is lehet, hogy Ilonka a patriarchális szülői (gondviselői) hatalom áldozata, amelynek erejét Kármán József Fanni hagyományai című művéből is ismerhetjük. Akármi is az ok, tény, hogy lemond a szerelemről, s a rezignált visszavonulást választja.
És az öreg Peterdi miért nem akar elmenni „a vadászhoz Mátyás udvarában”? Nagyon úgy tűnik, hogy ő is becsapva érzi magát az álruha miatt. Az őszintétlenségért Mátyás a szerelem elvesztésével fizet – pedig pont a szerelem érdekében adta ki magát vadásznak (nem akarta elijeszteni a lányt, aki biztosan megrettent volna, ha tudja, hogy a királlyal van dolga: a vadászruha volt a siker kulcsa).
Nem csoda, ha az öreg félti az unokáját a királytól, miután így csalódott Mátyás jellemében, akit talpig becsületes embernek hitt. Mert mit gondolhat az ősz Peterdi magában? Azt, hogy a király néhány kellemes óra kedvéért, puszta unaloműzésből magába bolondította a szegény lányt, akivel soha nem voltak tisztességes szándékai. Legfeljebb ágyasának szánhatta, és amekkora hatalma van, meg is szerzi magának, ha ő most engedi, hogy találkozzanak.
Tehát az öreg azért akadályozza meg a találkozást, mert meg akarja óvni Ilonkát egy erkölcstelen kapcsolattól. Tudja, milyen áthidalhatatlan szakadék tátong az egyszerű emberek világa és a trón között, és azt is tudja, hogy Mátyás és Ilonka kapcsolatát soha nem lehetne törvényesíteni, így semmi jót nem ígér a lány jövőjére nézve. Teljesen józanul gondolkodik, amikor úgy dönt, hogy jobb, ha a fiatalok nem látják többé egymást.
Persze az öreg lojális, királyhű ember. Lehet, hogy a lelke mélyén megérti az ifjú Mátyás érzéseit is, esetleg sejti Ilonka iránti szerelmét, és talán azt gondolja, döntésével a király helyzetén is könnyít. Hiszen ez a szerelem megakadályozhatja Mátyást hivatása betöltésében, letérítheti a haza útjáról, hűtlenné teheti népéhez. Azzal, hogy nem engedi Ilonkát a közelébe, őt is óvja a kísértéstől.
Végezetül az ősz Peterdi talán azt is tudja, hogy neki kell a helyes irányba térítenie az ábrándos lányt, aki a fájdalmas csalódás ellenére sem biztos, hogy hazamenne, ha maga dönthetne a sorsa felől.
Innen már nem kezdődik új fejezet. Ami még hátravan, az csupán rövid epilógusa a szomorúan végződő budai látogatásnak. A befejezésben Vörösmarty még szűkszavúbb, még többet bíz az olvasó képzeletére.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 7. oldalra!
