Babits Mihály: A lírikus epilógja, Cigány a siralomházban, In Horatium, Messze... messze..., Fekete ország, Hegeso sírja, Esti kérdés, Az őszi tücsökhöz, Húsvét előtt, Fortissimo, A gazda bekeríti házát, Mint különös hírmondó, Csak posta voltál, Ősz és tavasz között, Petőfi koszorúi, Vers a csirkeház mellől, Balázsolás, Jónás könyve, Jónás imája

A Jónás imája formailag szakasztagolás nélküli, astrofikus, egytömbű vers. Verselése időmértékes, páros rímű, jambikus lejtésű sorokból áll.

Az 1. egységben a verselés homogén, a jambikus sorok szabályosak.

A 2. egységben feltűnően sok a soreltérés: a sorok fele csonka, és a jambikus lejtést trocheusok, pürrikhiuszok törik meg. Plusz nő az áthajlások száma is, amely gyakran összetartozó mondatrészeket (pl. alany-állítmány), összetartozó szószerkezeteket (pl. birtokos jelzős, tulajdonságjelzős szerkezet) választ szét, s ezzel különös feszültséget idéz elő.

A két egység eltérő verstani jellemzői két ellentétes hangulatot fejeznek ki: az 1. egység a nyugalom, a 2. egység a nyugtalanság, zaklatottság érzését közvetíti.

Míg a verselés és az áthajlások a tagoltság, addig a rímforma a folytonosság, az azonosság, az egység, az egyneműség hatását kelti. Ugyanis a páros rímeket alkotó ún. tiszta asszonáncok zuhatagszerű folyamatosságot érzékeltetnek. Ez ad sodró lendületet a versnek, és kelti a homogenitás, a megszakítatlanság, az egészre érvényesség érzését.

(A tiszta asszonáncnál olyan sorvégi szótagok csengnek össze, amelyekben a magánhangzók megegyeznek, a záró mássalhangzók pedig vagy azonosak, vagy egymás zöngés-zöngétlen párjai, vagy azonos helyen képződnek. Az asszonánc egy sajátos lehetőség a magyar költészetben.)

Oldalak: 1 2 3 4