Batsányi János: A franciaországi változásokra (elemzés)

A vers keletkezésének körülményei

Batsányi részt vett abban a nemesi ellenállásban, amely az 1780-as évek vége felé lángolt fel hazánkban. A magyar nemesség szembefordult a Habsburgok elnyomó törekvéseivel, és Batsányit is ez az ellenállás tette forradalmárrá.

A nemesi ellenállás egyik fő irányítója Orczy Lőrinc és családja volt, ahol Batsányi házitanítóként dolgozott. Orczy, maga is költő lévén, pártfogolta Batsányit, aki híve volt mind a felvilágosodásnak, mind a nemesi mozgalomnak. A mozgalom nemzeti szellemét és királyellenességét is magáévá tette.

Nem értett egyet II. József politikájával, aki kötelezővé tette hazánkban a német nyelvet, és semmibe vette a magyar nemesek előjogait, ezért zsarnoknak tekintették. Bár név szerint nem említi őt meg Batsányi a versben, uralkodó lévén II. József is a vers címzettjei közé tartozik.

Batsányi számára a francia forradalomban a királyellenesség volt a döntő motívum: ő is és a magyar nemesség is azt hitték 1789-ben, hogy a párizsi forradalom csak a király hatalmát akarja megdönteni. Különben is Batsányi verse akkor készült, amikor Franciaországban még alkotmányos keretek között folyt a harc.

Ez az oka, hogy A franciaországi változásokra nyugodtan megjelenhetett, nemcsak a Magyar Museum című lapban, hanem még külön kiadásban is.

A hazai nemesség egy ideig rokonszenvezett a francia forradalom célkitűzéseivel, és a Magyar Museum olvasónak többsége Batsányi versét úgy értelmezte, hogy a Habsburgok önkénye ellen szólal fel.

Hamarosan kiderült azonban, hogy aki pusztán királyellenes mozgalomnak hitte a francia forradalmat, az nagyot tévedett: mikor a francia forradalmárok elkezdték lemészárolni a francia arisztokráciát és nemességet, akkor a magyar nemesek elborzadtak és megijedtek (ez a félelem a bécsi udvar és a magyar nemesség közös félelme lett).

1792-re a francia forradalom már alaposan elfajult, és ez Magyarországon nagy ellenszenvet váltott ki, aminek Batsányi is megitta a levét, mivel az egyik Sáros megyei nemes feljelentette őt felségárulás vádjával a verse miatt, és vizsgálat indult ellene.

A helytartótanács elrendelte a vers elkobzását, Batsányit pedig elbocsátották a kassai pénzügyi kamaránál betöltött állásából. (Mivel épp a királyi kamara tisztviselője volt, királyellenessége nem volt összeegyeztethető a foglalkozásával, ezért nem tudtak neki megbocsátani. Még a városból is el kellett mennie a hatóság zaklatása miatt.)

Sőt, forradalmi verseinek nyilván abban is szerepük volt, hogy Batsányit letartóztatták és a tiroli Kufstein börtönébe zárták a Martinovics-mozgalomban való részvétele miatt. Egy év múlva kiszabadult, de haláláig száműzetésben kellett élnie, és soha többé nem került vissza a magyar irodalmi élet vérkeringésébe.

A fiatal Erdélyi János 1844 tavaszán meglátogatta Linzben, ekkor Batsányi már 81 éves aggastyán volt és tragikus magányban élt, jórészt könyveibe temetkezve. Pedig a magyar politikai költészet atyjáról van szó.

Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 3. oldalra!