A vers értelmezése
A költő a legelső sorban megszólítja saját lelkét, amely a Tejút, a csillagok közül költözött le a testébe:
Ó, lélek, fényed lecsorogva a tiszta Tejútró
testem tompa, sötét mélyeiben lakozik.
Kifejti, hogy a lelkére nincsen és nem is lehet panasza, sőt, büszke rá: ragyogó szelleme, tehetsége mind annak köszönhető, hogy olyan a lelke, amilyen – ezt jelzi is az, hogy derekasság és büszke derű tündöklik a lelkében.
Nincs panaszom rád, fénylik benned a hű derekasság,
annyira tündöklik rajtad a büszke derű.
Szerinte az ő lelke nem ivott túl sokat a feledés folyójának, a Léthe folyónak a vizéből – soha nem merítkezett meg benne –, ezért vissza tud emlékezni azokra az időkre, amikor még nem ebben a testben – Janus jelenlegi testében – élt:
Úgy léptél ki a Rák izzó kapuján: feledésbe
nem merített sohasem téged a Léthe folyó.
Tehát úgy jött le a lelke a földre, hogy nem feledte el égi lakhelyét és szellemi természetű – metafizikai – életét. Arra is emlékszik, milyen úton jött le a földre:
Ahol a Serleg, a rejtelmes, meg a gyors, vad Oroszlán
egymást érintik, onnan ívelt le utad.
A költő tehát visszaemlékszik a kozmoszból való alászállására, leírja, milyen volt az útja le a földre. Miközben lefelé jött, a különböző bolygók és csillagok mindenféle értékes emberi tulajdonsággal ruházták fel:
Észt a Saturnus adott, Jupiter meg erélyt cselekedni,
bátorságot a Mars, ízlést Phoebus adott.
Vénusz a jóérzést, a művészetet adta a Merkur,
Cynthia osztott rád felnövekedni erőt.
Cynthia áll a halál meg az élet mesgyehatárán,
földünknek törvényt mennyei Cynthia szab.
Tehát felsorolja, hogy az egyes tulajdonságait milyen planétáknak köszönheti. Eszét a Szaturnusztól kapta, bátorságát a Marstól, erős akaratát Jupitertől, stb. Figyeljük meg, hogy egyrészt itt saját jó tulajdonságait sorolja fel (derekasság, derű, ész, erély, bátorság), másrészt minden tulajdonságot valamilyen bolygóállásnak vagy csillagképnek tulajdonít.
A belső tulajdonságaival tehát meg van elégedve, a lelkére nincs semmi panasza, ám a testére annál több van:
És ha neked csak a hús meg a csont kell – jobban az égnél –
volt bizonyára különb por-gunya, mint az enyém.
Kicsit ironizál azon, hogy a lelke a földön van ebben a rossz testben, ahelyett, hogy az égben lenne, nyilván neki jobban kell a hús meg a csont, mint az ég… De ha már lejött a földre, választhatott volna különb testet („por-gúnyát”) magának, mint ez, amelyben most él.
A por-gúnya nagyon érzékletes kép: azt sugallja, hogy olyan a léleknek a test, mint a testnek a ruha, pusztán öltözet, egy megjelenési forma.
Nem a külső megjelenésével, arcvonásaival, termetével, magasságával van problémája, ezek megfelelőek, az arca kellemes vonású és termetre is elég magas:
Nincs kifogásom alakja, egész ábrázata ellen:
éppen elég magas és külseje kellemetes.
Nem az a baja, hogy csúnya lenne, hanem az, hogy gyönge és beteges a teste:
Csak az a baj, hogy e test oly gyönge, a tagjai véznák,
Túl puha mesteri kéz gyúrta lazára sarát,
Lázakat oltva a rosszul fércelt ízületekbe,
s gyúlnak a szűntelenül váltakozó nyavalyák.
Tehát a test ugyanolyan alkotómunka eredménye, mint az emberi alkotások. A test is sikerülhet jól vagy rosszul, mint bármely munka, márpedig az ő teste rossz lett: a mesternek a keze, amely összegyúrta a tagjait, túl puha volt, ezért ízületei „rosszul vannak összefércelve”, s emiatt a különböző betegségek jobban megtámadják.
Ez a rossz test a vonzó külső értékét is lerontja és a pozitív belső tulajdonságokat, a nagyszerű lelket is megbénítja.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 4. oldalra!
