Nyelvezet: a mű elvont fogalmakban szegény, de ezt ellensúlyozza legfőbb stílusértéke: bővelkedik a konkrét képekben.
Kifejezőeszközök: a Kalevala szövegének egyik jellegzetessége a gondolatok ismétlődése, a gondolatritmus.
Az alliteráció, a manysi-chanti medveénekekre is jellemző verstani sajátosság a Kalevalában fokozottabb mértékben jelentkezik.
A hősök jellemzésénél nagy szerepük van az állandó jelzőknek (Öreg, komoly Vejnemöjnen; örök dalos; örök táltos;Vasverő Ilmarinen, örök kovács Ilmarinen; Léha Lemminkejnen; szép, messzikedvű Lemminkejnen).
Verselés: a Kalevala énekei nem oszlanak versszakokra. A verssorok kétüteműek és általában nyolc szótagúak.
Kapcsolatba hozható magyar népköltészeti elemekkel:
- Csodamalom (a magyar népmesékben is gyakori).
- A dalverseny során Vejnemöjnen a dal segítségével és erejével győzi le hencegő ellenfelét: térdig, derékig, majd állig a földbe dalolja (ez gyakori elem hazánkban is a népmesékben).
