A dráma konfliktusrendszere
A cselekmény elsősorban a szereplők, főleg a főhős, Bánk lelkében játszódik, akit a családi sérelem és a nemzeti elégedetlenség egyszerre, összefonódva mozgat. Éppen emiatt késik annyit a nádor a cselekvéssel: mire elhatározná magát az egyik ügyben, a szeme elé tolakodik a másik, így sokáig nem tud lépni sem a politikai, sem a magánéleti konfliktusban.
A drámai konfliktus tehát kettős természetű, köz-és magánéletbeli. Ezt a kettősséget a mű címe is kifejezi: a Bánk bán cím ugyanis egy személynevet tartalmaz (Bánk) együtt egy méltóságnévvel (bán). A „bán” egy ősi méltóság megnevezése: a déli országrész ura volt, pl. létezett horvát bán, szlavón bán, stb. (tehát egy rangról van szó, mint a herceg vagy a gróf).
A címben a személynév a magánembert, a méltóságnév pedig a közembert jelöli, ezzel jelezve van, hogy a főhős mindkét minőségében érintett a dráma konfliktusában.
Az összetett alaphelyzetből adódó összetett konfliktus legnyilvánvalóbban Bánk és Gertrudis alakjában sűrűsödik össze. Kettejük összecsapása eredményezi végül a megbomlott harmónia helyreállítását.
Bánk és Gertrudis a dráma két főszereplője. Mindkettőjük személyisége összetett, s ez az összetettség az általuk felvállalt szerepek sokrétűségéből, egymást kiegyenlítő hatásából fakad. Bánk szerepei: nádor, magyar hazafi, férj, Gertrudis szerepei: királyné, meráni hazafi, testvér. A dráma konfliktusa azonban nem szűkíthető le a két főszereplő konfliktusára, és nem egyszerűsíthető le a különböző szerepkörök összeütközésére.
Katona József egyik legnagyobb művészi erénye, hogy Shakespeare mintáját követve minden szereplő mögé egy teljes életet, teljes életutat rajzol, s ezzel megteremti azt a drámai szituációt, amelyben az egyes szereplők megnyilatkozhatnak. Így karakterei nemcsak szerepköreikkel, hanem teljes személyiségükkel vehetnek részt a drámai cselekményben.
Bánk konfliktusa mind a magánéletre, mind a közéletre kiterjed. A kettőt először Petur kapcsolja össze („Nagy – nagy, ami fenn forog játékon: a haza és Melinda”), de Petur nem véletlenül választja jelszónak Bánk feleségének nevét (számára Melinda csak eszköz, hogy Bánkot az összeesküvők közé csalogassa).
Majd maga Bánk is megfogalmazza ezt a kettősséget („De hát Melinda! Ó! Hát a haza!”). Az ő számára ugyanakkor Melinda és a haza oszthatatlan egységet képez. Bánk a magánéleti kihívásnak és a közéleti kihívásnak együttesen akar megfelelni, mindkét ügyet el akarja intézni („Két fátyolt szakasztok el, hazámról és becsűletemről.”).
Ugyanakkor érzékeli azt is, hogy a két problémakör összeegyeztethetetlen („Itten Melindám, ottan a hazám”), ezért próbál elszakadni mindkét problémától, el akarja tépni a hazához és Melindához fűző érzelmi szálakat („tündéri láncokat”).
Ha megszabadul ezektől az érzelmi kötelékektől, elfogulatlanul tud cselekedni („szakaszd szét mindazon tündéri láncokat, melyekkel a királyi székhez és a hitvesedhez, gyermekidhez olly igen keményen meg valál kötözve!”). A tündéri láncok szétszakítása azonban nem sikerül.
A drámai harcban részt vevő két személynek ellentétes akarata és célja van, és általában mindkét félnek vannak eszközei az érdekérvényesítésre. Gertrudisnak királynéként megvannak az eszközei, hogy céljait elérje, Bánk eszköze azonban, a nádori hatalom (amely a királyhűségen alapul), elégtelennek bizonyul céljai elérésére. Bánknak tehát sokkal szűkebb mozgástere van, mint Gertrudisnak.
Bánk nem tud olyan tervet megalkotni a konfliktus megoldására, amely kivitelezhető volna, ez váltja ki fenyegetéseit, erőteljes indulatkitöréseit is („Ó, buzogj vér! Csak buzogj!”). A tehetetlenség érzése időnként szinte az őrület határára sodorja.
Végül Bánk számára lehetetlennek bizonyul a konfliktust törvényes keretek között megoldani. Amikor megöli a királynét, azzal sem egy létező tervet valósít meg, hanem a pillanatnyi indulat ragadja el. Nem úgy megy oda a beszélgetésre, hogy ölni fog.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints a 17. oldalra!
