A kérdések mondatszerkezete: az indító 3 sor kérdő mondathoz egy kiegészítő 3 sor kérdés kapcsolódik. A válaszokban az első 3 sor a kérdések első 3 sorára, a második 3 sor a kérdések második 3 sorára felel.
A vers jambikus lüktetésű, szótagszáma 10-10-9-10-10-9, rímképlete: a a b c c b (ölelkező rím).
Nyelvileg Kölcsey régiesnek, archaikusnak tűnő szavakkal dolgozik („csorga”, „fölette”, „lángsugári”, „nyomdokin”), vagy régies megfogalmazásokat használ, hogy jobban megidézze Zrínyi korát (pl. „hév szerelem”, „magasra vívó szenvedelem”).
A Vándor hiába keresi a régi magyarok legendás hazaszeretetét, az önfeláldozó hősök harcainak helyszínét, a szorgalmas ősök szép példáját. Kiábrándító válaszokat kap, azt, hogy ezek a dolgok nincsenek már sehol.
A haza kietlen pusztasággá vált, mert fiai már nem ragaszkodnak hozzá, nem ápolják. A várak, amelyeket egykor hősök védtek, mára csak omladékok, s az elődökhöz méltatlanná vált, gyáva utókor elfeledte azokat, akik életüket adták azért, hogy a haza megmaradjon.
A „Völgyben űl a gyáva kor” egy időbeli érintkezésen alapuló metonímia, melyben a „völgy” a mélyre süllyedést, az „ül” a tétlenséget és tehetetlenséget fejezi ki.
Különösen az utolsó versszak hátborzongató, mely egyenesen azt mondja, hogy a dicső nép halott. Akik most vannak, azok már csak nevükben magyarok, a szívükben nem. A régi dicsőség pedig nincsen már sehol.
A „más faj állott a kihúnyt helyére” sorral Kölcsey nem egy idegen népre céloz, hanem arra, hogy a magyar lett más faj, mint amilyen régen volt (nem biológiai, hanem erkölcsi értelemben), vagyis az egymást követő nemzedékek egyre romlottabbak, a magyarság elkorcsosul („korcs volt anyja vére”).
A folyamatos romlást történelmi szükségszerűségnek látta a költő (római klasszikusoknál, Horatiusnál, Liviusnál is olvashatott róla), de nemcsak ő vélekedett így, hanem sok más költőnk is, pl. Berzsenyi (A magyarokhoz I. c. versében).
Mivel a jelenkori magyarság elszakadt a múltjától, se múltja, se jövője sincsen: beszűkült világban él gyáván, elfásultan, és a dicső ősöknek még az emlékét is feledi.
Az elemzésnek még nincs vége, a folytatáshoz kattints az 5. oldalra!
