Szegény Gélyi János lovai – A cím a történet tragikus végkifejletére utal, de ez csak akkor lesz nyilvánvaló, amikor már elolvastuk a novellát.
A címszereplő felesége az Vér Klári, aki A bágyi csoda című novellában is szerepel mint a molnár gyönyörű, de kikapós, csalfa felesége. Akkortájt éppen azzal a Gélyi Jánossal csalta az urát, aki most a férje.
Ez a mozzanat elgondolkodtathatja az olvasót: ha a szépasszony korábban szeretőt tartott, akkor vajon most hűséges-e a férjéhez? Persze, hogy nem, most is szeretőt tart: Csipke Sándort, akinek a piros és fehér mályvarózsa segítségével üzen (ez a megbeszélt jel).
A novella tipikusan balladai témát ír újra: hűtlenség, csapodár szépasszony, megcsalt férj, pusztító indulatok (mintha Arany János balladáit olvasnánk).
A balladai előadásmód több eleme felfedezhető: motivika (fehér és piros mályvarózsa-motívum ismétlődése), szaggatottság, drámaian feszült párbeszédek, elhallgatások, népdalokra jellemző nyelvi megformálás, zeneiség (az érzelmi szempontból fontos helyeken a szöveg ritmikus prózára vált, pl. „szép piros arcára, / hófehér keblére, / hófehér keblén a / két mályvarózsára, / pirosra, fehérre”).
Persze, az elején még mit se sejtünk a közelgő tragédiából, hiszen a mű egy idilli alaphelyzettel indít: Gélyi János és felesége Csillomék lakodalmába hivatalosak, a férfi épp híresen szép négy lovát szerszámozza fel. Itt szabad függő beszédet alkalmaz Mikszáth, ami lehetővé teszi, hogy Gélyi János szemszögéből is megismerjük az eseményeket (az elbeszélő és a szereplő szólama összefonódik).
Ebből a nyugalmi helyzetből egy hirtelen fordulat billenti ki a novellát: Gélyi János tanúja lesz felesége és a kerítőnő beszélgetésének. A tragikus eseménysort ez a váratlan, szinte sorsszerű fordulat idézi elő. Itt a narrátor nem mond el mindent: keveset tudunk meg arról, hogy mi zajlik le Gélyi János lelkében, milyen gondolatai támadnak, amikor rádöbben, hogy megcsalja a felesége.
Elindulnak a lakodalomba, aztán Gélyi János a hegyszakadék előtt négy pompás lova közé hajítja a gyeplőszárat, vagyis szekerével a szakadékba rohan. Mikszáth nem részletezi a tragédiát, csak sejteti, hogy a neje hűtlenségét elviselni nem tudó Gélyi János önmagát és feleségét is halálra ítélte, s közösen pusztultak el.
Nem tudjuk meg, hogy a férfi ezt előre eltervezte-e vagy ösztönösen cselekedett, se azt, hogy később mi történik. Ez a mindentudó elbeszélő korlátozottságát jelzi (a 19. századi novellákban a mindentudó elbeszélő általában feltárja a szereplők tetteinek okait és céljait, Mikszáth ezt nem teszi meg). Inkább csak sejtet, mint közöl, nem fejti ki a dolgokat, így „üres helyeket” hagy, amelyeket az olvasónak kell kitöltenie.
A zárlat különlegessége a többnézőpontúság: a tragikus történést egyszerre három különböző szólam – az elbeszélő, Gélyi János és Vér Klára – közli és értelmezi.
A gyerekek – Józsi és Annácska nagyon fiatalon kelnek egybe, szinte gyerekek még. Mondják is a faluban, hogy az egyiknek még babáznia kéne, a másiknak meg papírsárkányt eregetni.
Amikor a kis Anna só helyett timsóval sózza meg a ciberelevest, úgy döntenek, hogy legjobb lesz felfogadni az özvegy Tél Gábornét „főzőasszonynak”. Igen ám, csakhogy a pletykás és házsártos cseléd nagyon a fejükre nő, még veréssel is megfenyegeti őket, s a gyerekek nem merik elküldeni. Mindketten elhatározzák, hogy elkergetik, de egyiknek sincs hozzá bátorsága.
Végül a kis menyecske anyjának kell eljönnie, hogy rendet tegyen.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Sokat segít,jó kis weboldal
Mindenkinek ajánlom