Mikszáth Kálmán írásművészete Jókai után a népiességgyökerű, a népköltészetből táplálkozó romantika egyik vaskos ágát képviseli: annak egyik legszínesebb, leggazdagabb vonulata. Tulajdonképpen a romantika és a realizmus határmezsgyéjén alkotott, bár újabban egyre inkább felfedezik művészetének modern sajátosságait is.
Első művei még Jókai hatását tükrözték, de aztán fokozatosan eltávolodott a Jókai-féle úri-nemesi romantikától és a saját útját járta. Először Szegeden írt az alföldi parasztok életéről, itt élményanyaga sokat gazdagodott, képességeit kibontakoztathatta, majd visszatért Pestre, ahol ezután indult be írói pályája.
1881 nyarán jelent meg a Tót atyafiak című novelláskötete, 1882 elején A jó palócok. Ez a két kis kötet meghozta számára a sikert, s ettől kezdve minden művét elismerés és dicséret fogadta. Ezekben talált rá igazi hangjára, hamisítatlan, egyéni stílusára.
A Tót atyafiak és A jó palócok terjedelme, jellege
Mind a tótok, mind a palócok a Felvidéken élnek. Mikszáth a saját köréből, saját lakóhelyéről, az ott hallott mesékből, a kisvárosi paraszti létből válogatta történeteit, s a mezőlakókból válogatta szereplőit.
A történetek megírásához legenda is fűződik: Mikszáth gyermekkorában álmatlanságban szenvedett, ezért édesapja idős asszonyokat hívott, akik meséltek neki, hogy el tudjon aludni. Később íróként Mikszáth felhasználta ezeket a gyermekkorában hallott kísértethistóriákat, babonákat és népi hiedelmeket.
A két kötet terjedelme közel azonos, de a bennük foglalt novellák terjedelme, jellege nagyon különbözik.
A Tót atyafiak 4 novellát tartalmaz, amelyek hosszúak, terjengősek, nincs sűrítés (bár érdekesek, mesések, mindent ki lehetne húzni belőlük, ami nem tartozik szorosan oda – a szerkesztés itt nem erőssége Mikszáthnak).
Sok az elkalandozás, a kitérő ezekben a novellákban: van, hogy egy táj ragadja el az író képzeletét, egy domboldal neve, vagy egy család korábbi ága, s azzal kezd foglalkozni. Erre mondjuk, hogy Mikszáth stílusa „mesélős”: mindenről eszébe jut valami.
Finom kis filozofálgatós, ténsasszonyos-ténsemberes, komámos, pohár bor mellett elbeszélgetős, kedélyes, ráérős stílusban ír. Nagyon sok a tájleíró rész is, fű, zsombék stb. ábrázolása.
A Jó palócok ezzel szemben már 15 novellát tartalmaz, amelyek rövidebbek, tömörebbek, feszesebb szerkezetűek és kevesebb környezetrajz, a környezetet leíró rész van bennük. Inkább a kihagyásos történetmesélés jellemző, ami szép példája a sűrítésnek: a cselekmény nem lineáris, s ez megengedi a nagyobb történet elmesélését, ugyanakkor rákényszeríti az írót a tömörítésre, sűrítésre.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Sokat segít,jó kis weboldal
Mindenkinek ajánlom