Galandáné asszonyom – Ez a történet a valóság és a fantasztikum határán lebeg, így bizonytalanságban hagyja az olvasót. Egy kisfiú meséli el, akinek képzeletében összekeveredik a falusi pletyka a saját rémlátásával, szorongásával.
Az öreg Galandánéról azt híresztelik Bodokon, hogy boszorkány. A csodaszép fiatal lánnyá változó öregasszonyt állítólag Luca-nap éjszakáján szelindekek alakjába bújt ördögök tépték szét. A falu vezetőiből álló bizottság sebektől borítva találta viskójában.
A boszorkány Palyusra, a kocsisra „mosott” (azaz a szeretője volt). Palyus eladta a lelkét az ördögnek egy rámás csizmáért és egy piros selyem viganóért Galandáné számára. Ezeket az ördög fogja megvenni a putnoki vásárban.
Az elbeszélésben egy ponton nézőpontváltás történik: a kisfiút apja leinti, szerinte Palyus csak ijesztgetni akarta őt. Igen ám, de a kocsis egy év múlva felakasztja magát. Ezzel teljesítette az ördöggel kötött szerződés ráeső részét… Vagyis azért akasztotta föl magát, mert szerződést kötött az ördöggel Galandáné kegyeiért.
A gózoni Szűz Mária – Ennek a történetnek a látomás, a hiedelem a meghatározó motívuma. Hősnője a szemrevaló Gughi Panna, aki nagyon vallásosnak mutatja magát, de a valóságban lop és hazudozik. Mindenkinek azt mondogatja Bágyon, hogy többször is megjelent neki Szűz Mária.
A gózoni búcsúban találkára hívja Csúz Gábort, akinek azt állítja, hogy a Szűzanya megengedte nekik, hogy szeressék egymást.
Ekkor azonban megjelenik egy nő, akinek szőke haja és vakítóan fehér arca van, s karjában egy kisgyermeket tart. Ő a csoltói Kovács Maris, Gábor elhagyott mátkája, Gughi Panna azonban azt hiszi, hogy a Szűz Mária. Mellét verve leborul a földre és bevallja neki a bűneit: „A pénzedet loptam, nevedre hazudtam”.
Két major regénye – A Veres-major és a Fekete-major juhásza engesztelhetetlenül gyűlöli egymást, csakhogy a Veres-major juhászának, Koppantyu Demeternek fia beleszeret a Fekete-major juhászának lányába, Boriskába. Az apák egymás iránti haragja miatt a fiatalok szerelme reménytelen, emiatt nagyon szomorúak.
Amikor fia már haldoklik, Koppantyu Demeter bármit megtenne a megmentésére, így megalázva magát elmegy a Fekete-majorba megkérni a fia számára Boriska kezét, hátha „valami nagy öröm még tán segíthetne” rajta.
Ám hiába keresik a lányt, csak a kendőjét és piros csizmáját találják meg az Ipoly felé vezető úton. Az író csak sejteti, hogy Boriska öngyilkos lett: ahová ő ment, ott nem lesz szüksége csizmára, mivel „az angyalok mezítláb járnak”.
Mire az öreg Koppantyu hazaér, a fia sem él már. Mikszáth ezt azzal sejteti, hogy a fiú estére várta a jó hírt jelentő jelt, a négy vezérürü nyakán levő csengők csilingelését, de már délben meghallotta a csengőszót, „s meg is gyógyult tőle”.
A „Királyné szoknyája” – Az irigy, zsugori Mudrik Mihály ki akarja semmizni a Gyócsi-árvákat, ezért az örökség értéktelen részét adja nekik: Imrére íratja a Bogát-hegyet, Eszterre pedig a „Csipke” dűlőt, amely egy kavicsos ugar. Az örökség értékes részét, a nagy házat és a „Királyné szoknyáját” (a gazdagon termő rétet) saját lányának, Mudrik Erzsinek juttatja.
Az egész falu felháborodik azon, hogy Mudrik Mihály ilyen igazságtalanul osztotta el az örökséget, de senki sem tehet semmit, mert a tekintetes vármegye szentesíti a döntést.
Ekkor lép közbe a természet, hiszen az Isten és a természet megvédi az árvákat és az ártatlan áldozatokat. A természet lesz a bíró az ügyben: alaposan megfordítja a dolgokat. A Bogát-hegy és a „Csipke” dűlő gazdaggá teszik a két árvát, a Bágy-patak ellenben négy éven át minden évben elönti a réteket, s ezzel használhatatlan, értéktelen területté teszi a „Királyné szoknyáját”.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Sokat segít,jó kis weboldal
Mindenkinek ajánlom