A kötet szerkezete
1. novella: Az arany-kisasszony. A kötet nyitó darabja, melyet a korabeli olvasóközönség tartózkodóan fogadott ironikus-parodisztikus jellege miatt, ma viszont épp emiatt nagyra tartják az irodalomtudósok.
A novella travesztáló jellegű. A travesztia („travistere”=átöltöztetni, olasz szóból) a paródiával rokon műfaj: torzítva, szándékosan „elrontva” ad elő egy témát, művet vagy szándékosan rosszul utánoz egy eljárásmódot (stílust, verselést, szerkezeti felépítést stb.), s ezzel kelt nevetséges hatást.
Mikszáth ebben a novellában az érzelmes szentimentalizmus és a kalandos romantika eszköztárát veszi célba és torzítja el. Parodizálja például a klasszikus szerkezeti felépítést (alaphelyzet, bonyodalom, kibontakozás, tetőpont, megoldás) azzal, hogy eltorzítja az arányokat (az alaphelyzetet hosszan, részletesen tárgyalja, míg a többi elem csak jelzésszerű).
Ironizálja az elbeszélt időtartamot is: két nap eseményeit mondja el részletesen, nagyjából tíz év eseményeit pedig röviden.
A megírás alapja egy újsághír, mely szerint egy amerikai kereskedő azzal a feltétellel volt csak hajlandó hozzáadni a lányát annak kérőjéhez, hogy a kérő szerezzen annyi aranyat, amennyi a lány súlya. A fiú elment Kaliforniába aranyat ásni, a lány pedig fogyókúrázni kezdett, hogy kevesebb arany is elegendő legyen. Közös erőfeszítésük nyomán végül egybekelhettek. Ezt a történetet forgatja ki Mikszáth.
A novella helyszíne Selmecbánya, ahol az író diákkorát töltötte. A bevezető részben furcsa, szomorú városnak mutatja be Selmecet, ahol a házak hegycsúcsokra és völgykatlanokba épültek, és ahol érthetetlen, fura emberek élnek, tele hóbortokkal és bolondériákkal. Egyfajta „görbe ország” képét tárja elénk ez a szokatlan, már-már képtelen helyszín.
Csemezék és Mirkovszkiék egy-egy szomszédos hegygerincen élnek: ha Csemez Krisztina a kertjükben sétálgatva meglátja a szomszéd Mirkovszki Bohuskát, könnyen átkiabálhat neki és beszélgethetnek, de ha át akarna menni hozzá, másfél órába telne. Ez a groteszkül önmagába zárt tér jelképes tartalommal is bír.
A címbeli „arany-kisasszony” a szép és fiatal Csemez Krisztina, Csemez István kémiaprofesszor lánya. Kezéért két bogaras öregúr verseng, mindketten apja barátai. Az egyik a 48 éves Csutkás tanár úr, a másik a hasonló korú Luppán Demeter „bányagróf”.
Mindkettő félbolond: Csutkás tanár úr rögeszméje az, hogy a tanítványai „csüggnek rajta”, rajonganak érte, Luppán Demeter téveszméje, hogy neki már volt felesége és két gyereke, akik meghaltak (összekeveri saját képzelgését a valósággal).
Ezek a képtelenül mániákus figurák és külső jellemzésük (amely tavalyi útlevelük lemásolásával történik) bizarr hatást keltenek. Mikszáth a jellemábrázolással is gúnyolja a tradíciót.
Még a realizmus esztétikáját is kifordítja: Csutkás tanár urat Petőfi „poezis professzoraként” lépteti fel, így azt a benyomást kelti, hogy ő egy valós személy. Csutkás a novella során többször belekezd egy Petőfiről szóló selmeci legenda elmesélésébe, amely végül mindig elbeszéletlen marad, s ettől Petőfi alakja egyre valószerűtlenebb lesz. Mikszáth így forgatja ki a valóságelvű, utánzó (mimetikus) poétikát.
A műben semmi értelmes emberi tevékenységet nem találunk, a szereplők pótcselekvésekhez vannak szokva (kártyázás, sörivás, tubákolás).
Krisztina egyik öreg kérőjéhez se vonzódik: a fiatal Mirkovszki Miklósba szerelmes, aki szintén megkérte a kezét. Az apa azonban, aki szeszélyes, makacs és különc ember, nem akarja hozzáadni addig, amíg a fiú annyi aranyat nem szerez, amennyi a lánya súlya („ő a Krisztinát oda nem adja senkinek, hacsak nem akkora darab aranyért, amennyit ő maga nyom”). Csemez kémiaprofesszorról tudni kell, hogy folyton az aranycsináláson töri a fejét, és mindent, ami értékes a számára, az arany fogalmával illet.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Sokat segít,jó kis weboldal
Mindenkinek ajánlom